Itt-Ott, 1980 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 3. szám
Úgyszintén verseimet nemigen lehet csárdásra járni. Ezzel szemben, ajánlanám a mi Nagy (Endre) Karcsinkat, kinek hazafias érzése erős, őszinte és szívhez szőlő.. . meg Kondorossy László (Cleveland) zeneszer síit ,.. Érdemes volna Hozzájuk fordulni. Tábory Maxim Kinston, NC »EMBDESinrá&I UJaEJEMET Érdekes dokumentum érkezett szerkesztőségünkre a magyar kisebbségi sorsról Czehszlovákiában. Sajnos csak az angol-nyelvű változatát kaptuk kézhez, nem pedig az eredeti cseh-szlovák vagy magyar verziót. A dokumentum egy memorandumnak a szövege amit a Csehszlovák kormánynak nvüjtott be a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban Élő Magyarok Jogvédő Bizottsága 1979. májusában. A memorandum öszszegezi a visszaéléseket és nyílt diszkriminációt, ami a magyarokat bántalmazza és károsítja. Egyben kimutatja, hogy a kormány milyen lépésekkel orvosolhatja ezt a primitív sovén nemzetiségi elnyomást. A dokumentumot Olgyay György fordította angolra és Chászár Ede és Sirchich László terjesztik. Fontos, hogy a Madrid-i emberi jogokkal foglalkozó konferencia előtt minél több nyugati állam vezetőjének kezébe jusson. Aki a dokumentum további ismertetése céljából igényli, írjon a következő címekre: Prof. Edward Chászár, Dept, of Political Science, Indiana University of Pennsylvania, Indiana PA 15705 vagy Mr. László Sirchich, National Committee of Hungarians from Czechoslovakia, 2092 West 95th Street, Cleveland, OH 44102. EÖIWII, F<0)3LYSta.&Tem Janies Kálmán A hontalanság évei című tanulmánya a szlovákiai magyar kisebbség sorsáról 1945 és 1948 között nem rég jelent meg Münchenben, Molnár József nyomdájában. Hátborzongató, érdekfeszítő írás és dokumentum arról a négy évről, ami a mai napig meghatározza a felvidéki magyarság életét és lehetőségeit. A tanulmányt nem lehetett és még ma sem lehet kiadni Csehszlovákiában, Magyarországon, vagy másutt keleten. Ezért a szerző kénytelen volt a szétszórtmagyarsághoz eljuttatni, hogy nyugaton adják ki a tanulmányt. Janics Kálmán munkájában az adatok varázsolják életre azt a kritikus múlt korszakot, mely fordulópontot jelentett a kisebbségi létben. Tanulmányát Janics az egykortí sajtó, kiadványok és kortársak emlékezetéből állította össze, alapos lábjegyzetelés és dokumentációs alátámasztással. Stílusa viszont mindig könynyed és egyszerű marad, nem engedi, hogy pedantéria elvegyen a velős mondanivalójából. Amint megjegyzi bevezetőjében;*^ második világháború befejezése után a szlovákiai magyar kisebbség arra a követelésre ébredt, hogy a csehszlovák állam biztonsága érdekében az etnikai hatáhatárokat az államhatárokig kell kitolni, vágj*is hogy a határmenti magyar kisebbséget — mintegy félmilliós létszámban — el kell távolítani Szlovákiából. A szláv nemzetek soha nem látott győzelme alapján az ilyen értelmű etnikai felszámolásra a lehetőségek adva voltak, de sikerrel kecsegtetett az is, hogy már a háború idején az emigrációk gyakorlati terveket és erkölcsi indokolásokat dolgoztak ki, erőfeszítéseket tettek az új népvándorlás elvének diplomáciai elfogadtatására. Azonban pusztán 31
