Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 2. szám

ragaszkodtunk a szentistváni eszme konzervatív mondanivalójához. Nem vettük tudomásul, hogy körülöttünk nemzetekké nőttek fel a horvátok, szlovákok, szerbek és románok — és számukra a szentistváni eszme, régi megfogalmazásában, semmit sem mond. Mi még mindig "gens fidelissimaM-król álmodtunk és nem vettük észre, hogy a magyar államhatalom centrális vonzása már régen — a mohácsi vész óta — elsorvadt. Badarságunkban

sokan közülünk ezt még akkor sem láttuk meg, amikor a "gens fidelissima" osztagai mint partizánok vagy sorkatonák ránk lőttek. A "mindent vissza" jelszavával még azokat is magunk ellen bőszítettük a környező népek közül, akiknek a jóindulatára normális körülmények között számíthattunk volna.

De nem volt kiegyensúlyozottabb az utódállamok helyzete sem. JÓI tudván, hogy hatalmas magyar tömbök teljesen igazságtalan, embertelen és antidemokratikus elcsatolása —a legkülönfélébb és legátlátszóbb ürügyekkel — a magyarság által sohasem lesz elfogadható, állandó félelemben élve, hatalmi tömbbe tömörültek. így az ingatag és széthulló Habsburg-birodalom helyébe egy még ingatagabb politikai struktúra lépett. A térség nagyhatalmai — előbb Németország, majdahelyébe lépő Szovjetunió — folytatták a "divide et impera" klasszikus elvét. Annak idején a Habsburgok horvát ezredeket, román, szlovák és szerb felkelőket küldtek Kossuth ellen. S midőn már ez sem volt elég, a cárhoz folyamodtak. Hitler román és magyar ágyúhússal indult a Szovjetunió meghódítására. A bécsi döntés idején úgy vezette a piros ceruzát a térképen Ribbentropp, hogy a magyarok és románok még jobban gyűlöljék egymást. 1956-ban Hruscsov felvonultatta a cseh tankokat a magyar határra. A prágai tavasz elfojtásakor Brezsnyev magyar honvédeket küldött Szlovákiába. Ha a románok morogni kezdenek a Szovjethez csatolt több mint kétmílliönyi beszarábiai román ügyében, akkor Kádár Jánost hirtelen vendégül látják a krími félszigeten. (Ezeket a románokat — becsülni való politikai finomsággal — "moldovánoknak" hívják a Szovjetunióban. Nyílván cserében, Ceau^escu Romániájában "lipovánoknak" nevezik a lényegesen kisebb számú, és a Duna deltájában, valamint Jászvásár körül élő nagyoroszokat.

Mikor fognak e terület népei kigyógyulni az iszonyatos történelmi örökségből ? Meghallják-e hát végre odaát is Ady, József Attila, Illyés Gyula szavát? Dunának, Oltnak egy a hangja ....

8. Az erdélyi magyarság a két világháború között

A trianoni békeszerződés könyörtelen, embertelen és igazságtalan volt. De legalább becikkelyezte a nemzetiségek emberi jogainak védelmét. A Népszövetség — bármennyire is sóhivatal volt — legalább nemzetközi fórumot biztosított a sérelmek beterjesztésére.

Ugyanakkor a magyarságnak Erdélyben három olyan erőteljes szervezete volt, mely fennmaradásának ügyét nemcsak védte, hanem sikeresen szolgálta is:

1) a magyar egyházak a nevelés, iskoláztatás és kulturális élet terén,

2) az Erdélyi Magyar Párt, majd később egyéb politikai tömörülések a politikai érdekképviselet terén,

3) a Hangya szövetkezet a gazdasági élet területén.

Virágzott a kulturális élet, virult a képzőművészet és az irodalom. Az írók — a minimális demokratikus alapigények szerint — saját szervezetükbe tömörültek. Kos Károly a transzilvánizmus eszméiét élesztgette, hogy a csüggedt magyarságban új gondolatokat fakasszon a jovo fele.

22