Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
nak s mind scholájuknak épületére kivántató szükséges könyveket nyomtathasson. 3) Hogy az idegen nyelven való birbitéiést |t. i. ószláv nyelven] az alatta levő papokkal elhagyassa, hanem minden isteni szolgálatot velek a paraszt község előtt magok nyelvén, azaz oláhul tétessen. 4) Hogy minden vasárnap kétszer, szerdán, pénteken oláhul egyszer-egyszer prédikáltasson. 5) Hogy a mi mindennapi könyörgésünket, mind a reggelit s mind az estvélit oláhra fordíttatván leirassa, kinyomttattassa és minden helyeken az ő gyülekezetekben elmondassa. 6) Hogy a mi oláhra fordított énekeinket, melyekkel akárán-sebesiek, lugosiak élnek, leirassa, kinyomassa és gyülekezetekben mindennap prédikáció, könyörgés előtt és után is énekeltesse.8 A gyulafehérvári fejedelmi nyomda a török-tatár pusztítás ellenére is, Apafy Mihály uralkodásának, s egyben az önálló fejedelemség végéig dolgozott, s még sok értékes könyvvel ajándékozta meg a románságot. Megállapítható tehát, hogy a magyar közvetítési! reformáció vitte győzelemre a román nyelvet az egyházban is, s nagyfontosságú kezdeményezései révén jelentős szerepet játszott a románság művelődésében. Jegyzetek 1. Luther, Glauben wie wir, taufen wie wir, predigen wie wir, leben wie wir. 2. Egyetlen példánya sem maradt meg, de a város 1544. számadáskönyveiben említés van róla. 3. Hasonlít ahhoz az intézkedéshez, mint amellyel I. Rákóczi György magyar papjainak elrendelte, hogy bibliát vásároljanak maguknak, ha kell még a rókaprémes mente árán is. 4. Tamás Lajos, Fogarasi István kátéja. Fejezet a bánsági és hunyadmegyei ruménség művelődéstörténetéből. (Kolozsvár: Erdélyi Tudományos Intézet, 1942). Mózes András, Az erdélyi reformáció kátéirodalma. (Kolozsvár, 1942). 5. Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejedelem levelezése (Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1886). 6. Érdekes, hogy előszavában miként szól a fejedelemről: "CuagiütoriuluiDumnezeu, si cu indemnarea si porunca, denpreuna cu toata cheltuiala A mariéi sale GEORGIE RÁKÖTI, Craiul Ardealului . . .." Lásd: Veress, Bibliográfia romana-ungara I, 81.1. 7. A román tudósok általában elfogultan tárgyalják a reformáció hatását a románságra. Összegezve: a szászok anyagi érdekből (?), a magyarok magyarosítás! céllal szorgalmazták a románság megreformálását. Ennek ellene mond az általánosan ismert tény, hogy a 17. század nem ismerte a mai értelmezésű nacionalizmust, az un. "nemzetiségi kérdést." Sextil Puscariupl. a mai értelmezésű nacionalizmust visszavetítve a 16. és 17. századba, azt mondja, hogy a református püspökök állítása politikai—hatalmi okokból "drasztikus eszközökkel" történt. L. Istoria Literaturii Romane. Epoche veche (Sibiu, 1930), I., 81. A drasztikusnak mondott eszközök eredményeit azonban nem vonja kétségbe, mert néhány oldallal hátrább így folytatja: "A románságnak nem kellett többé éreznie elmaradottságát azokkal a nemzetekkel összehasonlítván melyek a Szentírást nemzeti nyelvükön már bírták; ezentúl az legegyszerűbb ember is megérthette Isten szavát" (uo., 78). Ismeretes viszont, hogy Tochati Minas örmény író tanúsága szerint István vajda oly kegyetlen eszközökkel akarta görögkeletivé tenni az örményeket, hogy köztilök, akik tehették Erdélybe menekültek. Baritiu viszont azt írja (Catechismul calvinesc, Sibiu, 1879, 84.), hogy "A románoknak megnyílott a szemük, s látták, hogy az ő nyelvük is írható és művelhető, hogy immár semmi szükségük nincsen a szláv nyelvre, melynek durva igája alatt annyi évszázadot töltöttek el éji sötétségben." Onisifor Ghibu is beismeri, hogy "Az elsőség Erdélyé, ahol a román ábécés-könyvek abszolút többségét nyomtatták. Figyelembe kell venni, hogy az 28
