Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
az emberiség ezt az óriási feladatot és felelősséget? Olyan nemzet fiára-e, amely győzelem esetén is rabol, fosztogat, ártatlanokat üldöz ? Vagy olyanéra, amelynek győztes hadvezére esti pihenőre térvén valami olvasni való jó könyvet kért a remegő ház-népétől, amint ezt egyik huszárgenerálisunk tette pár száz éve Frankfurtban. Summa summárum: elkövetkezhetik az ideje annak, hogy a számra kicsiny, de erényeiben gazdag magyarság, annak vezetésre képes és hivatott tagjai szanaszét a világon az emberiség szolgálatába állhatnak és a globális tíj világrend kialakításában olyan tevé keny részt vegyenek, mint amilyent a maguk korszakaiban Szent István, Könyves Kálmán, Igazságos Mátyás vettek történelmi tapasztalatokon érlelt igazságérzékük, türelmük, bölcsességük segítségével. Ludányi András (Ada, Ohio): RECENZIÓ EGY RECENZIÓRÓL ÉS ANNAK LÉLEKTANÁRÓL "Ki van velünk s ki ellenünk?" Ezzel a címmel kaptam kézhez egy cikk xerox másolatát a Pittsburgh-i Magyarság 1978. október 27-i számából. (Azóta szintén megjelent az Amerikai Magyar Református Egyesület Fraternity-Testvériség c. lapjában, 1978. okt. -dec, számában.) A cikk Wass Albert tollából származik és Schöpflin György The Hungarians of Rumania című művet próbálja az "ellenség" táborához sorolni. A cikk címe önmagában egy olyan lélektani állapotot tükröz, amit érdemes minden magyarnak komolyan álgondolni, mert a paranoia szimptómáit viseli magán. De sajnos ez nem csak közírónkra vonatkozik, az emigrációs életben sokan szenvednek ilyen kórságban. Példáűl, amikor november 26-án magyar tüntetés zajlott a Kent State University-n, hasonló szavakkal lépett a tüntetők elé az egyik szervező. Azt követelte a teremben összegyűlt hallgatóságtól, hogy mikor az első magyar hozzászóló befejezte a román történészek "megcáfolását," akkor egy-emberként álljunk fel és tapsoljuk meg. "Aki ezt nem teszi arról tudjuk, hogy ellenségünk. " Amint kiderült, a hozzászóló mondanivalójával, fogalmazásával, az ott levő magyarok közül többen nem értettek egyet, másképp éreztek, és ezért nem tapsoltak. Akik nem tapsoltak ezek szerint "ellenségnek" minősítendők? Az említett szervező és a Wass mentalitás alapján a válasz erre biztosan "igen." Egy tüntetés hevében még valamennyire megérthető egy ilyen erhamarkodott meghatározás, de az íróasztal mellől, egy erdélyi írótól ezt a gondolatmenetet nem lehet megérteni. Épp Erdély történelme mutatja legfrappánsabban, hogy a politikában mindenki barátnak és szövetségesnek számít, aki hozzájárul a megmaradáshoz, a túléléshez és a továbbfejlődéshez. Bethlen Gábor nem habozott török hűbéres lenni, hogy ezáltal megmaradjon a magyar haza! Az erdélyi magyar jövőt nem dogmatikus ideológiák és merev szólamok puffogtatása, hanem tudás, szervezés, kitartás és flexibilis politika tudja csak biztosítani. Véletlenül a kenti tüntetésnél az utóbbi érvényesült, mert a fegyelmezetlenül hangoskodók végeredményben kisebbségben maradtak. így minden politikai árnyalat együtt tüntetett a román történethamisítás és a magyarok elnyomása ellen. Fontos, hogy mi szétszórtsági magyarok automatikusan skeptikusan nézzük azokat, akik "a báránybőrben ólálkodó hamis barátok"-ról írnak vagy beszélnek, és akik csak önmagukat tartják hivatottnak meghatározni, hogy mi az igazság. Wass Albert esetében ez több okból kifolyólag megfontolandó. Elsősorban, mert nem gyakorolhat kritikát olyan 24
