Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
összeesküvő főurak azonban képtelenek voltak bármiféle következetes politikai vonalvezetés kialakítására. Elbuktak, s a résztvevők javát halálra ítélték. A császár elárasztotta Magyarországot idegen nemzetiségű (német, spanyol, dán stb.) csapatokkal, A magyar önállóságot úgyszólván teljesen eltörölte amikor felfüggesztette a rendi alkotmányt. Ekkor alkalmazták először a magyar követelések ellen később annyiszor használt jogeljátszás-elméletet: "A magyarok rebelláltak, s ezzel minden privilégiumukat elvesztették, mostantól kezdve tehát mint armis subjecti. fegyverrel alávetettek, kezeltetnek." Az egész magyar földbirtokos osztály kiszorult az ország vezetéséből, s politikai sérelmeikhez gazdasági panaszok is járultak. Az idegen zsoldosokat a lakosságnak kellett élelmeznie. Az udvari kamara fogyasztási adót vetett ki a húsra, borra, sörre és pálinkára. A cenzúra a fanatikusan császárhű jezsuitákra lett bízva. A bécsi udvar és magyarországi híveia rendi ellenállás megsemmisítésében, a protestantizmus kiirtásában, az ország teljes "megnyugtatásában" reménykedtek, vágyaik talán csak azért nem váltak valóra, mert kezdetét vette a kuruc felkelések korszaka. A Habsburg üldözés elől tömegesen menekültek a Par tiumba földesurak, nemesek, protestánsok, végvári vitézek és jobbágyok. Közös balsorsuk a Habsburg-uralom és a katolikus reakció gyűlöletében egyesítette ezeket az ország különböző vidékeiről összeverődött, különböző társadalmi helyzetű és részletekben különböző célokat követő bujdosókat. A bujdosók egészének öntudatát nagyban emelték a közöttük levő értelmiségiek, menekült protestáns prédikátorok és diákok, akik a mozgalom Habsburg- és katolikus-ellenes ideológiáját kialakították. A bujdosó tömegek jellegét azonban szökött jobbágyok és végvári vitézek határozták meg. A népi elem túlsúlyára utal a bujdosók Dózsa György kereszteseit idéző elnevezése, amely a latin crux szóból származtatható. Ellenfeleiket labanc szóval illették, mely egy német szó el magyarosított alakja. A kuruc—labanc háborúk 1672-től kezdve folytak. Egy-két főnemes mellett elsősorban protestáns középbirtokosokvoltak a kurucok vezérei, míg 1678-ban Thököly Imre, egy fiatal menekült felvidéki főúr megszerezte magának valamennyi kuruc sereg felett á főparancsnokságot. Tehetséges katona volt, de győzelmeit nem tudta eléggé kiaknázni, mert hadserege nem állt a kor színvonalán, és ő maga sem ismerte a rendszeres hadvezérlés tudományát. Török segítségre alapozta hadjáratait, s így elidegenítette a magyar nemesség egy részét. Szerencsecsillaga lehanyatlott a magyarországi török hatalommal. A pápa a 13. kereszteshadjáratnak nevezte el a török kiűzését Magyarországról és a Balkán félszigetről. Budát visszafoglalták 1686-ban, és az 1699-es karlócai béke mentesítette majdnem az egész Magyarországot a torok fennhatóságtól. De a császári seregek sikeres harca nem hozta vissza Magyarország Mohácsnál elvesztett állami önállóságát. Mint minden "felszagadítás" a magyar történelemben, ez is megcsalta a reményeket. Torok hódítás helyébe Habsburg hódítás lépett. Lipót császár kormányának nemzetközi tekintélye hozzájárult ahhoz, hogy rendkívüli mértékben megerősödött a központi birodalmi kormányzat hatalma és súlya Magyarországon. A töröktől visszafoglalt területeket a Habsburgok új szerzeménynek tekintették, amellyel a fegyveres hódítás jogán tetszésük szerint szándékoztak rendelkezni . Ezt a történelmi helyzetet örökölte II.Rákóczi Ferenc. Munkács kapitulációja után Zrínyi Ilona gyermekeivel együtt a császár foglya lett. Lipót a gyermekek gyámjául Kollonich érseket nevezte ki, aki a 12 éves Ferencet a neuhausi jezsuita iskolába adta és német szellemben neveltette. Tanulmányainak befejezése és nagykorúsítása után Rákóczi feleségül vette Sarolta Amália hesseni hercegnőt, majd visszatért Magyarországra. De a politikai élettől távol tartotta magát, s a hegyaljai felkelés kitörésekor a felkelő parasztok elől, kik vezérükké akarták tenni, önmaga igazolására Becsbe sietett, s még birtokainak hasonló értékű német birodalmi birtokkal való kicserélését is felajánlotta. A felkelés elfojtása után visszatért Magyarországra, s a következő évek folyamán egyre több tapasztalatot szerzett a Habsburgok gyarmatosító politikájáról és a megszálló zsoldosok garáz31
