Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
BÚCSÚZTATÓ ÉNEK Szilágyi Domokosnak De miért hallgatnak el Téged a fehér papírok: a kereszttel hadakozók, a kereszt-hordozók, a kereszt fogadatlan lovagjai, a bölcselet nagybetűs hirhozói? Még mindig dogmákat, cséplés utáni polyvát hordoznak az első oldalak! Meddig még a kétarcú kétlelkű élet? Miért felejtik mélyre anyanyelv-siró, csillagos, halálba-dermedt ajkad? Talán, mert szikla maradtál a sziklaorlo szelek között? Talán, mert a vihar is csak s imitott, fényesitett, de meg nem ingathatott? A ritkuló időben is szóltam, beszéltem rólad, mikor az értelem csak pislogott, — s ma a hallgatások sejtelmes, sötét éjjelén ne szólnék... Nagy szived árnya rajzik körénk, s át a világon... Nagy Károly Endre Columbus, Ohio 8
/
