Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
megpróbálja, abból köszönet nem lesz, így én, mint a szúmír kutatás híve, teljes idomét ennek a célnak szentelem. Erre nyomós okom is van, mert — mostmár nyugalomban lévén — teljes időmet a University of Michigan csodálatos könyvtárában való kutatásnak szentelem. Annál is inkább, mert feleségem a ritka könyvek osztályán dolgozik, legtöbbjük mét 1600 előtti kiadás — és így segítségével néha érdekes írásokat fedezek fel a magyar múlttal kapcsolatban. Szabad legyen mosta kérdést feltennem: miért nem foglalkoztok Ti a szúmír dolgokkal és miért nem adtok helyet ez irányú közleményeknek? A Ti lapotok olyan xzig-vérig magyar, okos magyar, szíven viseli nemzetünk sorsát, minden sora visszhangozza a mi imádságunkat, hogy Isten áldd meg a magyart! — Minden nép kúzködik, hogy bizonyítsa a régi turáni származását. Törökországban elbocsájtanak az egyetemről, ha nem ezt tanítod— nem mondom, hogy ez helyes —, a németek a múlt évben kezdték hirdetni az ő Attilától való származásukat, most pedig egyszerre a zsidók: A. Koestler. The Thirteenth Tribe c. művében állítja, hogy ők az igazi turániak, mi pedig finnugorok vagyunk. Dehát az oláhokról sem feledkezzünk meg: Torma Zsófia munkássága itt mint oláh anyag szerepel. Ez mind a Dunamedence örökösödési jogára megy. Nagy Alfréd Osiriusa kétség nélkül bizonyítja László Gyula második honfoglalását. Peter Heylyn 1636-ban, Mikrokosmos: A Little Description of the Great World c. művének 7. kiadásában állítja, hogy a Hungária szó a hunok és avarok egyesülésekor keletkezett, quasi HUNG-A VARIA. De nem akarlak untatni a néked valószínűleg familiar adatokkal .... Én nyújtom feléd meleg magyarbajtársi szeretettel kezemet, . . . igaz bajtársi szeretettel ölel — nemes gyürky Gyurky Dezső szkv. tüzérszázados, Ann Arbor, Michigan. Kedves Dezső Bátyám! Félreértéseket elkerülendő: 38-as mintájú tüzértiszt vagyok, s azt a harcot én mint gyermek néztem végig. Lovagolni is csak nagyon rosszul tudok, sokkal jobban értek a radarhoz s a tüzérségi kompjuterhez, mint a lószerszámhoz. Helyesebben csak értettem, mert aktív szolgálatom óta már vagy két évtized lepergett, s azóta úgy megváltozott a haditechnika, hogy ma már teljesen értetlenül olvasok róla néha, ha kedvem szottyan — egyre ritkábban. De azért a tüzér csak tüzér marad, s Szent Borbála nem feledkezik meg rólunk civilben sem. Hogy azonban kérdésedre térjek, elsősorban azért nem foglalkozunk szúmír dolgokkal, mert ennek a témakörnek megvannak a maga specializált folyóiratai, ha nem is mindig a legnívósabbak. Elvben azonban nem zárkózunk el a témától, s alaposan szerkesztett, tudományos szintű, rövidebb tanulmányokat szívesen fogadnánk (de csak ha újat mondanak!). Sajnos, amit eddig kézhez kaptunk (egy-két kivétellel, s ezeket közzé is tettük) hosszú lére eresztett, minden tudományos módszert meUőző, unalmas és sokszor egyszerűen műveletlen dolgok voltak, s módszerüknél csak következtetéseik voltak primitívebbek. Engem nemcsak tüzéri esküm kötelez, de tanári hivatásom is, s más szemmel nézem a szakcikkeket, mintázok, akik a tudományos fegyelmet nem tanultak. Ugyanakkor én vagyok alegelső, áld elismeri, hogy tudósaink is csak a sötétben botorkálnak őstörténetünk terén — nem, mert csirkefogók, mint azt egyesek vélik, nem is mert nem jó szakemberek, hanem egyszerűen mert nincs adat, megbízható adat, aminek alapján fényt lehetne vetni a honfoglalás előtti párszáz évre (párezerről beszélni merő merészség). A finnugor nyelvrokonság majdnem olyan alapos munka eredménye, mint az indogermán, s ezt egyszerűen elvetni képtelenség. Ám ez a magyar nyelvnek csak az egyik összetevőjére nyújt magyarázatot, s nem is minden tekintetben a legfontosabbikára. — Koester műve nekem sok újat nem mond, de tézise—szintézise nem teljesen elutasítandó magyar szempontból (bár emocionális tényezők miatt sem a magyarok, sem a zsidók zöme nem fogja megtapsolni). Az egész baj szerintem onnan ered, hogy mind a nyelvészet, mind az őstörténet terén tkp. még mindig statikusan gondolkozunk, s az időt egyszerűen lineárisan fogjuk fel, holott az állandó keletkezés és elmúlás a valóság, az összetevők száma pedig potenciálisan 37
