Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám

hogy a magyarságnak mindig nagyon fontos volt az egyéni szabadság. — Jokay Lajos, Niles, IL.

Kedves Lajos! A kritikus időszak a közvetlen Mohács előtti s utáni. Dévai Bíró csak 1531- ben, Wittenbergből való visszatérte után "magyar prédikátor" Kassán, 1529-ben még buzgó katolikus. Károli kb. 1530~ban született, Méliusz 1536 korul, Szenei Molnár az általam vizsgált korszak után, kb. 1574-ben, Apácai Csere pedig egy évszázaddal később, 1625-ben. Sztárai a 40-es években aktív. A harmincas évek elején tömegesen még nem csatlakoztak magyarok Luther híveihez, kivéve a német környezetben élőket s egy-két földbirtokos családot megmaradtak a magyar katolikus egyház kebelén. Kálvin követése csak lassan fejlődött ki, csak a 60-as években szilárdul meg. Ezzel szemben a magyarországi német városi polgárság csaknem egyöntetűen luteránussá vált, még a korszak kezdetén.

Cikkemetnemfelekezettörténeti szempontokból írtam, hanem magyar szempontból, s tételem— eddig csak tétel, nem teljesen bizonyítható tény — az, hogy amint Nemetföldon nacionalista megmozdulássá vált a lutherizmus (már a nyelvkérdés miatt is), Magyarországon is az lett. Csakhogy míg Németországban a katolikus ellenpárt is német, nálunk az kimondottan magyar, a magyar királyságnak, államapparátusnak szerve. A korai magyarországi reformátorok túlnyomó többsége — ismétlem — aem magyar, hanem német, esetleg szlovák, a harmincas évek derekáig. Viszont a katolikus főpapság névsora majdnem 100%-ig magyar, méghozzá igen neves családok szerepelnek rajta. A magyarok között akkor kezd igazán terjedni a protestantizmus, amikor — a kettős királyság idején •— világossá válik, hogy a magyar katolikus egyház Ferdinánd-párti. Minél inkább elmérgesedik Ferdinánddal a viszony, annál inkább erősödik a magyar protestantizmus — n.b. nem annak lutheri ága, mert a magyar protestánsok alig csatlakoznak a német egyházhoz, de a németek se fogadják el a magyar vezetést, s a protestánsság nyelvi—nemzeti vonalakon differenciálódik tovább, teológiailag is. Davidék már nemcsak a vallásszabadságot, de az önállóságot, függetlenséget is keresik Nyugattal szemben. A katolikus egyház viszont, Pázmány ellenére, fokozatosan elveszti magyar jellegét, s 1526-tól 1918-ig az uralkodóház legfontosabb támasza. (Az osztályérdekek vitatására most ne térjünk ki.)

Ami tehát tételemben annyira-mennyire áj, az az, hogy a magyarországi reformációt (talán nem is mindig tudatos) nemzeti érdekek ellenhatásából is próbálom magyarázni. E- zek szering a magyar protestantizmus (református, unitárius) kifejlődésében kettős tagadás játszik szerepet: először a Bécset szolgáló katolicizmusnak, másodszor a hazai német nemzetiség egyházának a tagadása. Csak puszta érdekességként említem meg itt, hogy ha ez így van, ha ugyanis nem a magyar nemzet hagyta el a magyar katolikus egyházat, hanem fordítva, a katolikus egyház a magyar nemzetet, akkor egyházi vonalon minden innováció dacára a jogfolytonosság 1526-tól 1918-ig, másszóval Szent Istvántól napjainkig, azokban a testületekben keresendő, melyek a magyar nemzet keretén belül maradtak. Ez szerintem a magyarázata annak, miért lett a nép száján is "magyar vallás" a református (de Erdélyben az unitárius is), s miért hívták a református papot "magyar pap"-nak még gyerekkoromban is a falukban, holott a katolikus plébános is természetesen magyar volt.

sikátori és zilahi Éltető J. Lajos dr. egyetemi tanár árnak: Kedves Bajtárs! Már régótakészülök, hogy pennát ragadjak és pár kérdést intézzek Hozzád. A rengeteg munka ami elintézésre vár és szememmel való bajlódás eddig ebben megakadályozott. Tegnapelőtt a hágom kezembe nyomta az ITT-OTT 9:4 számát és abból értesültem, hogy Te is tüzértiszt vagy, azt büszkén vallód és hivatásunk tudatában, eskünkhöz híven a tollal folytatod azt a harcot amit fegyverrel kezdtünk Népünk, Fajtánk, Hazánk érdekében de saját hibánkon kívül kielégítően befejezni nem tudtunk.

Valamikor én is rendes olvasója voltam az ITT-OTTnak és ágy gondolom, eredményes terjesztője. De sajnos egy ember az csak egy ember és mindent csinálni nem tud. Egy fenékkel két lovat lovagolni Te mint tüzér tudod legjobban, nem lehet, aki pedig