Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám

Flórián Tibor (New Milford, Conn.): VILÁGNÉZETEM Tisztán s érthetően, ha kérdik: KI VAGY, meg kell mondanod a színigazat! (Nagy Károly Endre, Columbus, OH) Az "oldalfalán" magyaroknak küldöm, s ' azoknak, akik úgy tudnak emberek lenni, hogy mindig magyarok maradnak. Középen állok, ahonnan mindent láthatok. Nem tartoztam soha sem a jobb, sem a baloldalhoz, csak a fáradhatatlanul dolgozó Néphez, melynek színeit egyszínű szürkére mosta az idő. Egyetlen nagy család vagyunk, és bonthatatlan egységünket csak megza­varják, de szét nem törhetik a jelszavak, melyekben sohasem hittünk. Velük együtt csak a munka érdekel, a hivatás, kenyér, élet és Isten. Azon az egyetlen úton haladok, mely egy emberibb és szabadabb élet felé vezet. Olyan társadalomban hiszek, melyben nincsenek többé előkelőségek, és csak a szellemnek van elsősége a testvérek között. Olyan emberiségben hiszek, melyben nincsenek kiváltságos nemzetek, de lehetnek és vannak: kiválóan értékesek. Ember vagyok és magyar. Hi­szem, hogy az örök emberi magaslatára csak a nemzet fogalmán át juthatok. Rendületlenül állok az úton, melyet a kéz, a szeUem ésalélek épít a magasságok felé. Az építőkhöz és haladókhoz tartozom, akik hisznek a fejlődésben. De ha valaki a távoli jobbról néz reám baloldalinak látszom, és ha baloldalról szemlél azt hiszi, hogy jobbra tartok. Bárhonnan is nézzél azonban(ugyanaz maradok változatlanul: Testvéred, akivel egy­azon élet-közösségében kell élnem. Hiába biztatsz és hasztalan támadsz, nem alakítom át magam nézőpontod és szemüveged színei szerint. Nem állok a Te táborodba, mert akkor ellene kellene fordulnom mindazoknak, akik nincsenek Veled. Az emberiséget nem lehet — büntetlenül — megosztani, a magyarságot nem szabad részeire bontani. Nem hiszek semmiféle táborban és semmiféle csoportban, amely nem vall mindenkit magához tartozónak. Mindenkihez tartozom, aki hinni tud és hívőnek vallja magát. Minden gondolatom mélyén Isten van, mert hit nélkül sem dolgozni, sem gondolkodni nem tartanám érdemesnek. Nem zárom magam soha négy fal közé. Érezni akarom min­den nap, hogy a természetben élek, füvek és fák, sziklák, hegyek között, csodálatos erők tenyerén. Tudnom kell minden pillanatban, hogy hozzátartozom ehhez a közösséghez, amelynek törvényei szerint kell alakítanom életemet. Minden önzésem ellenem fordul és szembeszegül az élet törvényével, mely itt lüktet ereimben, itt dobol és zúg agyamban, szivemben. A nagy közösség egy tagja vagyok. Nem önmagamért élek. Nem vagyok sohasem egyedül. Magános csak az, aki önmagába fordul. Tudom, hogy minden büszkeség, önzés, hatalom visszahull egyszer alázattal a nagy közösségre. Hiszek ebben a közösségben. Ellenségem nincs, mert nem vagyok ellensége senkinek és meggyőződésem, hogy a szeretet az a legnagyobb hatalom, amely egymáshoz fog vezetni minket. Nincs értékesebb dolog, mint szeretni: embereket, a mindenséget. Nem akarok én sem ennél többet: sze­retni és egyre jobban betelni Mindnyájatok szeretetével. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom