Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
TÉRKÉP ELŐTTEM Szinte nagyító kellett, hogy jobban lássam azt a megcsonkított kis hazát és csak néztem, néztem ködösülő aggyal, szemmel a testére vésett vérszínü határt. . . . Mintha anyámat látnám kiterítve műtőben a pádon, megvagdalt testéből csorog a vér és én ... én bőnultan bámulom. Pedig reszket bennem minden. Sikoly, zokogás fojtogat úgy suttogom a tört szavakat... Elég, elég... ! Homályos már a térkép s a rajt fekvő beteg mint anyám szeme a halálos ágyon úgy néz reám drága, csonka kis országom; "... tudom nehéz, édes fiam, de próbálj élni szabadon, boldogan... " Sirosan borulok föléje A piros seb vonalát lágyan érinti kezem ANYÁM! Én édes elhagyott szegény kis HAZÁM küzdelem veled, de tenélküled?! csak üres kóborlás az életem! Kutas Erzsébet 1977. október.
