Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
zonyult megfelelőnek azok helyettesítésére. így lett Románia elsőrendű példája egy alacsony fejlettségű országnak; nagyterűiét, földrajzi és kulturális elkülönüléssel, gazdag anyagforrással és alacsony képzettségű emberi erővel. — JohnW. Morris: World Geography. 3d. ed., 1972. A dáké-román kérdés képezte magját annak az ítéletnek, amit a békekonferencia Románia Erdélyre vonatkozó — történelmi jogra alapított — igényével kapcsolatban hozott. Azt a feltevést, hogy azok az adatok, amelyek Románia igényének jogosságát kétségessé tették volna nem kerültek a tárgyaié asztalra, valószínűsíti az ítélet indokolásának ingatag volta, valamintLlpydGeorge angol miniszterelnök eme megjegyzése: "Az egész dokumentáció, melyet a szövetségeseink a béketárgyalások alatt rendelkezésűnkre bocsátottak, csaló és hazug volt. Mi is hamis alapokon határoztunk." (The Truth about the Peace Treaty. 1938.) Clemenceau francia elnök véleménye Romániáról Henri Pozzi szerint elítélő és kemény: Az összes háborús szemetek között — mondta nekem Clemenceau 1918 októberében— a románok voltak a legszemetebbek. Két éven át, míg szövetségeseink voltak, milliókat szereztek azzal, hogy a hátunk mögött eladták kőolajukat és búzájukat az ellenségnek. Májustól októberig pedig törték magukat, hogy újból ne élelmezzék Németországot .... A románok a csatatereken hitvány gazemberek módjára viselkedtek. Vereség idején árulókká lettek, de amikor mások kiharcolták a győzelmet, odaszemtelenkedtek a békekonferenciáig, hogy bérűket követeljék. Van merszűk ezeknek a románoknak! — mondta felháborodva Clemenceau, mikor kívánságaikat közölték vele. —Cserbenhagytak bennünket és most meg foglalkoznunk kell velük! Ez már mégiscsak sok! A győzelem összes haszonélvezői közűi ennek ellenére, minden hozzájárulás nélkül, ők vitték el a legtöbbet. — Henri Pozzi; Les Coupables, 1934. Clemenceau. hangnemében szól Romániáról Aldo Dami is: "A román politikai elve mindigaz volt, hogy a háborúban a legkisebb kockázattal vegyen részt, de a békeszerződéseken mindig a győztesek oldalán üljön és ott a legkisebb áldozatvállalással a legnagyobb előnyöket szerezze meg a maga számára" (La Hongrie de Domain. Párizs, 1932). Szép, szép a tévedés beismerése, az utólagos szánom-bánom a békeszerződések megalkotóinak részéről, de a megbánásnak nincs nagy erkölcsi értéke, ha nem törekszenek jóvátenni., amit elhamarkodott határozataikkal vétettek ártatlan népek megalázásával, pöffeszkedő zsarnokok politikai játékszerévé téve őket. Jóllehet, hogy a szerződésekbe korlátozó megkötéseket, kisebbségvédelmi paragrafusokat is beiktattak, de ki ellenőrzi azoknak a végrehajtását ? Egy-egy eszem-iszomos bankettel végződő "szemle" a húszas évek elején még csak volt, de akkor is csak a "látottak alapján" referáltak a bizottsági tagok a Népszövetség nemzetiségi ügyosztályának. És a látott dolgok mindig szépek, jók, a békepontoknak megfelelőek voltak. Pedig a nagy átalakulások nem a felszínen, hanem csak a mély politikai labirintusokban ellenőrizhetők. Románia a dákó-románosítást — a rómaiak mintájára — a hatalom átvételekor azonnal megkezdte. Miután azonban az erős magyar békerevíziós mozgalom folyományaként a fellebbezők esetleg a béketárgyaláson a "dokumentált" adatoknak a felülvizsgálását is követelhetik s az erdélyi dákó-román tradíciók bizonyítására nincs materiális lehetőségük, a tradíció megteremtésén törték a fejűket. Legéletrevalóbbnak és megvalósíthatóbbnak a templomok építésének terve bizonyult. Templomokat építeni, sokat, sokat, a városok közepébe, dombok tetejére, mindenütt oda, ahol jól látszanak, a figyelmet magukra vonják, mert elvégre, ha a templom román mindenütt, a nép is román mindenütt, több bizonyíték 24
