Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
Ludányi Andrásnénak; Gondolom, valamelyes érdeklődésre tarthat igényt, ha megírom, hogy, minta Védnökség tagját, újból meghívtak a III. Anyanyelvi Konferenciára, ami most Budapesten lesz. Én, szokásomhoz híven, megkérdeztem az U.S. State Department véleményét. Válaszuk idevonatkozó részét kiidézem a válaszlevélből: "The Department of State has no objection to your participation in the Hungarian Conference on Hungarian Culture. Indeed, on April 6 of this year, the United States and Hungary signed an agreement on cultural, educational, scientific and technological exchanges, which seeks among other things to promote a broader knowledge of each country in the other." A levelet Thomas H. Gerth, Hungarian Desk Officer írta alá. Célom csak annyi volt, mint a múltban is, tudni akartam, mit szól Amerika a Konferencián való részvételünkhöz. — Kolossváry Béla, Greenville, PA. Ludányi Andrásnak: Néhány évvel ezelőtt, amikor rövid idő alatt többször költöztem és változtattam címet, nem újítottam meg az ITT-OTTra való előfizetésemet. Most viszont újra szeretném rendszeresen kapni és kérlek, vegyetek fel újra címlistátokra. Mellékelem hozzájárulásomat a lap költségeihez. Időközben is többször volt kezemben a lap. Általában érdeklődéssel olvasom a sokoldalúírásokat, amelyek magyarságunk lényegét keresik. Néha elszomorít azonban, amikor a véleménynyilvánítás negatívumba csap át más áldozatos magyarságszolgálati munkásságellen: gondolokitt arra a cikkre, amely "ledorongolta" a tavaly megindult erdélyi akciót és a májusi New York-i tüntetést Erdély érdekében. Kár a széthúzás hangját megütni! — Némethy György, Ithaca, NY. Kedves Gyuri! Mint annak a cikknek az írója, engedd meg, hogy megerősítsem azt, amit már egyszer erre válaszoltam hasonló megjegyzésre: ledorongolni eszem ágában se volt senkit, azonban a legnagyobb sajnálattal próbáltam fényt vetni arra, hogy hosszú távlatban miért nem sikeresek a mi politikai vállalkozásaink: mert nem vagyunk képesek megfelelő számú embert mozgósítani. Hiába tüntet az amerikai magyarság, ha pár éven belül beolvad, eltűnik. A politikai akciók lelkesedése tiszavirág: mélyebbre kell szállnunk a lelkiekben, hogy célt érhessünk. (Az akciót egyébként magam is támogatom!) —éji Ludányi Andrásnénak: A Mary Garasi címére küldött leveledet én válaszolom meg. Engemkért meg, hogy mondjam el, ül. írjam meg azt, amit gondolt, mialatt kedves leveledet olvasta. Ezt annál is inkább örömmel teszem, mert Garasinét én "szerveztem be" az ITT-OTT olvasótáborába. Garasiné régi, kedves, igaz, hűséges barátom, s nincs amit, ha arra kér, neki meg ne tennék. Nos, leveled, kedves Ludányiné, olyan hatással volt rá, hogy nemcsak a saját, hanem barátai részére is előfizeti a lapot, s e célból a mellékelt csekket küldi. Leveledet én is olvastam. Rám ugyanolyan hatással volt, mint őreá, s csak annyit mondhatok, nemcsak öröm, hanem lelki felüdülés volt olvasni. Mikor a végére értem (értünk) mindketten azt kérdeztük, "sez lenne egy üzleti felszólító levél?" Vagy egy kedves, őszinte, baráti beszélgetés, amelyben közben arról is szó van, hogy mennyire megdrágult a papír, bélyeg, boríték stb., s szeretném én látni azt a megkérgesedett szívű előfizetőt, aki egy üyenbaráti kopogtatás után nem siet mind a maga, mind legalább még egy másik előfizető számára is beküldeni az önkéntes hozzájárulást a laphoz! Müyen jó és szép, hogy ilyen lap is van. Milyen jó és szép, hogy ma még vannak emberek (sajnos, egyre kevesebben), akik nem dörömbölnek az ajtón, hanem udvariasan kopogtatnak és barátságos, kedves levélben megmagyarázzák, hogy sajnos drágul minden, s kérik a további segítséget. Az, hogy az ITT-OTT fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli, nemcsak a lap kitűnő, őszinte, igaz, egyenes, becsületes tartalmát, hanem a szerkesztők kiválóságát is 43
