Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
dicséri — és bizonyítja. Kedves Ludányi Andrásné! — Mar sok levelet írtam életemben, de talán egyiket sem olyan szívesen és örömmel, mint ezt, amit mindketten fejezünk be. Reméljük és kívánjuk, hogy a XX. és XXX. évforduló is jó egészségben találja a lap szerkesztőit! — Baráti üdvözlettel — Gerle Gizella, Los Angeles. ITT-OTTnak: Barnabás Gusztáv már régen nem nálunk, hanem egy öregotthonban lakik. A címére már évek éta érkező lapjukat utána küldöm, ahol a többi öreggel együtt azt élvezettel olvassák. Mivel a lapot — elküldés előtt — magam is elolvasom, aminek szellemével egyetértek, szeretem, így (magam is 80 éves nyugdíjas vagyok) kérem annak mostmár az én nevemre való szíves küldését, mely célból mellékelek $5 hozzájárulást azzal, hogy a lapot továbbra is elküldöm öreg barátaimnak. —v. Szent-Királyi Gusztáv, Cleveland, OH. Kedves Barátunk! Igazán örvendünk, hogy lapunkat többen is élvezitek. Ez a tudat az egyetlen, de egyben legnagyobb fizetség, amiért fáradozunk. —éji ITT-OTTnak: Szeretettelköszönöm, hogy csekély adományom dacára olvashatom az I TTOT Tot. Nagy beteg vagyok, írásaik szellemi élmények, és hírek a magyarság köreiből. — Karsa Mária, P.O. Box 204, Pompton Plains, NJ 07444 Kedves Maria! Nem az adomány mennyisége a fontos — a fő az, hogy örömet hozhatunk neked is időnkénti látogatásunkkal. Mielőbbi gyógyulást kívánunk mindannyian! —éji ITT-OTTnak: Lapotok mindig olyan szellemi csemege, ami nemcsak kiegészíti, de legtöbbször helyettesíti is a szétszórtság általában satnyább magyar sajtótermékeit. Mint olyan, aki hónapról-hónapra — és immár 13 éve —folytatólagosan bíbelődik a Hollywoodi Magyar Református Egyház Híradójával, a legnagyobb elismeréssel vagyok azon néhányatok irányában, akik az ITT-OTT gépelését végzitek. Néha egész példányok vannak egyetlen elírás nélkül. De ami még tiszteletreméltóbb: a mindig nyílegyenes sorvégek. Hányszor írjátok át a szövegeket, mire ezt a pontosságot megkapjátok?— Dolinszky Tibor, Los Angeles. Kedves Tibor! "Csak" kétszer. Először azonban sok esetben még átírjuk ceruzával is a kéziratot, néha minden mondatát. —éji ITT-OTTnak: Nagy figyelemmel és őszinte elismeréssel olvasgatom lapjukat. Magam is műszaki ember vagyok, kutatótechnikus, 5 éve Ausztriában, ahol a politikai menedékjogot nem adják meg. Kivándorolni nem tudok, mert 55 éves vagyok. Hiszek az alkotás értelmében. Sok műszaki találmányom van, amelyeket nem tudok értékesíteni. Kérem, ha van lehetőségük, segítsenek hozzá, hogy találmányaimat patentírozni tudjam. Esetleg Európában is van önöknek olyan ismerősük, olvasójuk, aki segítene nekem e találmányok értékesítésében. Kivándorlási kísérleteim sem Kanadába, sem az USA-ba nem jártak eredménnyel. Kérem, halehet, adjanak tanácsot, segítséget. —Kiss Zsigmond, Wien 1020, Pazmaniten 9, 14/2/IV/69, Ausztria. Kedves Kiss Zsigmond! A patent ügyek bonyolultságával tisztában vagyunk, mégjobban a már kész patentek értékesítésének nehézségeivel. Szerkesztőségünk sajnos nem tud ebben segítségedre lenni, de abban a reményben, hogy olvasóink között akad olyan, aki e téren jártas és hajlandó veled felvenni a közvetlen kapcsolatod, címedet közöljük. Kérünk, fogadd jókívánságainkat, szégyelljük, hogy többet nem tehetünk. —éji 44
