Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám

Kazár Lajos (Neusiedl am See. Burgenland):

FELTÉTELEZETT URÁLI—JAPÁN NYELVI ÉS EGYÉB ÖSSZEFÜGGÉSEK

Félreértés és ellenszenv gerjesztésének elkerülése végett szükségesnek tartok némely bevezető magyarázatot.

1. Dolgozatomban az uráli nyelvcsalád megnevezés helyettesíti a régebbi finnugor nyelvcsalád szóhasználatot. Teljes értelmében az utóbbi is magába foglalta a finnségi nyelveket (finnt, észtet, lívet, vepszet, vótot, kareliait, izsórt, cseremiszt, mordvint, votjákot, zürjént), továbbá a lappot és az ugor csoportot, tehát a magyart, vogult és osztjákot, de még a távolabbról rokon szamojéd nyelveket is (ezek: a gurák vagy nyenyec, a tavgi vagy ngananszán, a jeniszej vagy enyec, szólkup vagy osztják-szamojéd), de az uráli jelző használata helyesebb, mert biztosan fedi a szamojéd nyelveket is.

1.1. Újabban sok szó esik, különösen a külföldön élő magyarok soraiban, az uráli nyelvészet hibáiról. Sőt sokan azt mondják és írják, hogy a magyar nyelvnek az uráli nyelvcsaládhoz kapcsolása eleve téves, nyelvünknek uráli rokonítása ezek szerint elvetendő s nyelvrokonságunkat másutt kell keresnünk. Erre jómagam, aki 1945 elejétől külföldön élek és hosszá évsoron át foglalkoztam nyelvekkel, nyelvészettel s különösen a magyar nyelvvel, azt jegyzem meg, hogy a nemzetközi nyelvtudomány porondján még a törökös nyelvrokonságunkat bizonygató, tudós Vámbéry Ármin (a máit század vége felé) sem volt képes az uráli nyelvészet akkor jó száz esztendős épületét ledönteni. Pedig a törökös nyelveknek — jóval a törők hódoltság előtt — igazán bizonyítható, nagy hatása volt nyelvünkre. Mégis, ez a befolyás nem volt olyan természetű, mint uráli örökségünk. E- zért nem helyes a törökős nyelveknek és a magyarnak közős eredetéről , genetikus összefüggéséről beszélni — tudásunk jelen állapotában.

Mármost, ha a magyar szavakhoz a hangtan és jelentéstan szempontjából gyakran közeli török, mongol, mandzsu-tunguz szavak egész sora és egy csomó szerkezetbeli hasonlóság nem nyájt elég bizonyítékot ahhoz, hogy nyelvünket a nemzetközi nyelvtudomány mércéje szerint altájinak tekintsük, mivelhogy nem biztosan örökölt anyagról van szó, miként szoríthatna bennünket sokkal gyengébb bizonyíték az uráli nyelvcsaládhoz való tartozásunk feladására? Gondoljuk meg, hogy az uráli nyelvtudományt nemcsak magyarok művelik — immár jó kétszáz éve —, hanem legalább egy tucat más nemzet fiai is. Ha ez a nyelvtudomány nem volna komoly, a tárgyilagos bírálat régesrégen eltemette volna.

Ha tehát a magyar nem szakítható ki az uráli nyelvcsaládból, akkor a tudomány elemi követelménye szerint minden a magyarral összehasonlított egyéb nyelvnek bele kell illenie ebbe a nyelvcsaládba. Ha nem illik oda, kar minden vesződés. Sokkal jobban lehetne a felhasznált időt a tudomány egyéb terén gyümölcsöztetni.

Más szóval, aki magyar történeti összehasonlító nyelvészettel óhajt foglalkozni, legyen felkészülve sokévi, kemény munkára az uráli nyelvészet megismerése terén, nehogy a tárgyilagos tudomány szemében nevetségessé váljék.

Még egybevezető meggondolást szeretnék említeni. Magyarországon kívül is vannak uráli nyelvekkel foglalkozó egyetemi tanszékek, és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kiadványai külföldön is megvásárolhatók. Ha tehát valaki világszemléleti okokból nem óhajt Magyarországon tanulni, annak nem kell tervezett tanulmányáról lemondania. De elfogultság lenne ezt a tudományágat azért megbélyegezni és elvetni, mert a Habsburgok idején kezdődött és 1945-ben nem szűnt meg.

2. Uráli—japán kutatásom véletlenül kezdődött. Amikor Ausztráliában újból egyetemre mentem, a kínai nyelvhez, mint főtárgyhoz, a japánt is fel kellett vennem. így akaratlan belebotlottam abba, ami életem további irányzatát meghatározta.

3. Japán neve nem a japán nyelv ősi szókincséből származik. Az első egységesített