Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
nem a szerző kiadása, a kiadónak is kötelessége utána nézni, hogy a könyvben ne legyenek hibák és a kitűzött célt elérje. Pl. illő megadni a címlapon ha egy könyv csak válogatott verseket közöl az írótól, időszakról stb., továbbá azt is, hogy a közölt versek nagyrésze csak töredékben jelenik meg, és ezek közt is gyakori a próza kivonat. Szóval a könyv nem a versek gyűjteménye angolul, hanem valamilyen jegyzetgyűjtemény. Továbbá, legalább a kiadónak el kell bírálni, egyáltalán érdemes-e az ajánlott verseken át bemutatni a magyar irodalmat? És ha már a válogatás, akármilyen szeszélyes és lényegtelen, egyszer el van fogadva, meg kell jelölni, melyik szemelvény vers az eredetiben, melyik próza. Olyan könyv, amelyik Petőfi "János Vitéz"-étcsak próza összefoglalásban adja vissza, és a "Szeptember végé"-ből csak ennyit hoz, "a flower falls apart, life flickers away" — nem mutatja be a költőt. 9 Szükségünk van több jó fordításra! A fordításoknak értelmileg, nyelvileg, zenei tulajdonságukban, a stílus minden részében a lehető legjobban kell tükrözni az eredetit. Ehhez az eredeti nyelv tökéletes ismerete szükséges. Itt nem csak arról van szó, hogy a fordító ért-e magyarul, hanem arról is, hogy érzi-e a magyar nyelv nűánszait, zenéjét, és az egyes szavak és költői képek érzésvilágát. Azon kívül legalább olyan érzékenynek kell lennie az angol nyelv iránt is. Mindkét nyelv történelmét és változatait ismernie kell, és ehhez a magyar és az angol irodalmi stílusokkal is tisztában kell lennie. Pl. Petőfit nemlehet Burns nyelvezetével és stílusában fordítani, annak ellenére, hogy sokan a "magyar Burns"-nek titulálják. Gondolatvilága gyakran közelebb áll Shelleyéhez, de Shelley stílusának használata pont olyan helytelen lenne. Kevésbé fontos, de nem felesleges a magyar történelmi, néprajzi, szociológiai, gazdasági viszonyok ismerete. Szóval a fordítónak a teljes kulturális háttér rendelkezésére kell, hogy álljon. Mindezt egy emberben aligha lehet megtalálni, és ezért meg vagyok győződve, hogy itt csakúgy lehet célt érni, ha amerikai írókkal és irodalmárokkal együtt dolgozik a fordító. Vagy, ha a fordító angol író, akkor szüksége van segítségre magyar szakértőtől. A legsikerültebb fordítások ilyen együttműködés gyümölcsei: a fordítók gyakran meghallgatták az eredeti szöveget jó szavalómesterek előadásában, megbeszélték a változatokat másokkal, szerencsés esetben a szerzővel is, de mindenesetre költőkkel, . 'odalmárokkal és egyéb szakemberekkel. Ebben az esetben a fordítók csiszolhatták munkájukat, míg az eredetit meg nem közelítette a fordítás. Mikor ez a kölcsönös munka nincs meg, a fordítás nem sikerül, akármilyen lelkesedéssel és odaadással készült. És ha csak a lelkesedés alapján dicsérjük a munkát, se a fordítónak, se a magyar irodalomnak nem használunk: nem mondhatjuk, hogy ha tíz rossz könyvet írt valaki, hátha a tizenegyedik jó lesz, mert addigra már túl sok kárt tehet az a tíz könyv, és minden érdeklődést elfojthat. Eddig felsoroltam a fordítással járó nehézségeket és javasoltam néhány megoldást. Ha a fordító egyedül dolgozik, lehetetlen nehézségekkel kell megbirkóznia s a végén több mint, valószínű, hogy mégse sikerül a munkája. Ha másokat is bevon, a sok tehetség és tudás, ami irodalmi fordításhoz, de főképpen versfordításhoz szükséges, elérhető. A munkatársakat személyi és szakmai összeköttetéseken át meg lehet találni. Továbbá a State University of New York binghamtoni campusán már pár éve működik a Translation Center mint clearinghouse fordítások, ill. fordítók részére. Az egyetemi programon be-9Nyerges. Még két könyvet sorolok ide. Nincsenek külön említve a fentiekben, de a témához tartoznak: Watson Kirkconnell, The Magyar Muse, an Anthology of Hungarian Poetry 1400-1932 (Winnipeg: Kanadai Magyar Újság, 1933),-a fent vázolt hibáktól nem mentes. Hona Duczynska and Karl Polanyi, The Plough and the Pen.. Writing from Hungary, 1930-1956 (London: P. Owen, 1963). Sikeres fordítás a népi irodalombok
