Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám
KÖZÉIBUBEK# ILIEVIEILHEK Dr. Rácz Oliver elvtárs, a Szlovák Szocialista Köztársaság iskolaügyi miniszterhelyettese Bratislava Igen tisztelt Miniszterhelyettes Elvtárs! Engedje meg, hogy felhívjam figyelmét a szlovákiai magyar kisebbség helyzetében mutatkozó nyugtalanító visszásságokra. 1) A tudományos szakirodalom és a publicisztika leple alatt nyílt, magyarellenes uszítás burjánzott el. Az élen Samuel Cambel könyve: A szlovák földkérdés 1944-1948 áll, amelyben a szerző a marxista-leninista történelmi kritika követelményeinek semmibevételével, durván sértegeti a szlovákiai magyar nemzetiséget. Azonban leginkább az az iskolai segédkönyv ítélendő el, amely 1971-ben jelent meg Történelműnk a forrásanyagokban címmel, majd 1974-ben újabb kiadást ért meg Történelmünk forrásanyagából címen. A szerzők a sokszor periférikus jelentőségű anyagot úgy válogatták össze, hogy rafinált módon alkalmassá tegyék a magyar nép elleni gyűlölet szítására, ugyanakkor olyan lényeges történelmi tényeket és dokumentumokat hallgatnak el, amelyek az olvasókat a magyar nép megbecsülésére hangolhatnák. 2) Meghökkentő, hogy ezeket a rendellenességeket a szlovákiai magyar nyelvű sajtó nem teheti szóvá, s következetesen semmit sem közöl a magyar nemzetiség alapvető problémáiról. Gondolok itt elsősorban a szociológiai és az iskolaugyi problémákra. Például a magyar anyanyelvű iskolakötelesek számáról az utolsó statisztikai adat az 1970/71. évből származik. így nem lehet csodálkozni azon, hogy rémhírek terjedtek el a magyar iskolakötelesek számának katasztrofális zuhanásáról és ezeket a híreket a központosító iskolai átszervezés is táplálja. A kulturális lefokozás helyzetébe jutottunk. Ezt az a tény is bizonyítja, hogy a CSEMADOK tevékenysége folklór-kultuszra és szórakoztató tevékenységre korlátozódik, az alapvető nemzetiségi problémáink tudományos vizsgálatára való jog teljes kizárásával. Korlátozott a magyar anyanyelv nyilvános és teljesjogú használata is. Például a magyar nemzetiségi sajtóban a szlovákiai helységeket tilos történelmi eredetű magyar nevükön leírni. A Magyarországról importált sajtótermékek mennyisége napról-napra csökken, az előfizetési kontingenst csökkentik. A prágai MAGYAR KULTÖRA-t, amely korábban reprezentatív magyar könyvesbolt volt, emléktárgyak elárusítóhelyévé degradálták. Vidéki könyvesboltok nem vásárolhatnak viszonteladásra magyar könyveket a Magyar Kultúrától . Gyermekeink számára szinte megbénult a Magyarországon való ösztöndíjas tanulás lehetősége. Mindezek ismeretében nyilvánvaló, hogy ma már illuzórikus Szlovákiában a nemzet és a nemzetiségek egyenlőségéről beszélni. 3) A kulturális lefokozás tényének jogi háttere van. Nevezetesen az, hogy az érvényben lévő 1968. évi 144. alkotmánytorvény 1970 óta értéktelen papirossá vált. A gyakorlat viszszatért a hatályon kívül helyezett 1960. évi alkotmányhoz. Ezzel lekerült a napirendről a nemzeti kisebbségek szubjektivitása az államalkotásban. Következetesen kétségbevonják a nemzeti kisebbségek jogát a kulturális önigazgatásra. Teljes a zavar a nyelvhasználati kérdésben, a CSEMADOK-ot adminisztratív intézkedések kötik gúzsba, s 1971-ben a Nemzeti Frontból is kizárták! Ámbár az érvényben lévő 1968. évi 144. alkotmánytörvény 5. cikkelye határozottan előírja, hogy az alkotmánytörvényt a Szövetségi Gyűlés törvényeivel és a Szlovák Nemzeti Tanács törvényeivel kell végrehajtani, ilyen törvényeket az elmúlt 7 év alatt nem alkottak. Azt a tényt hangsúlyozva, hogy ezek szerint hazánk nemzetei és nemzetiségei között 9
