Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám
Beky Zoltán új kőnkének címét az amerikai magyar református egyház egyik szép dicséretéből vette: "Beh régen vérezel szegény magyar ." A magyar népi-nemzeti tragédiákat történelmi egyidejűségben idéző könyveim világosan megmondja, hogy az olvasónak miféle élményben lesz része: A könyvben foglalt előadások, igehirdetések, felavató- ós gyászbeszédek egy, a népével halálosan eljegyzett embernek a bizonyságtétele, vallomása. Dr. Beky Zoltán közel félszázados papi, közéleti munkássága, szolgálata felmondhatatlanul ahhoz a földhöz kötött, amit ezer éven át annyi vér áztatott. Kevés magyarnak adatott meg, hogy új hazájában annyi tisztességben, elismerésben legyen része mint Dr. Beky Zoltán, tb. püspöknek., az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének, és a látványos karrierrel járó sok-sok elfoglaltság nemhogy eltérítette őt a sajátos magyar problémáktól, sőt az embert és küldetését azok határozták meg. A különböző keresztyén világgyűléseken, konferenciákon elmondott beszédei, felszólalásai mindig magukon viselték a vasfüggöny mögött élő magyar nép jogaiért, vallásszabadságáért való kiállás felelősségét. "Felszólalásunk nem volt visszhang nélkül" — írja az "Egyházak világszövetségének New Delhi gyűlése" című tanulmányában. "Felelős amerikai egyházi vezetők, indiai újságírók, német teológusok és finn egyházi lapok tudósítói, jhogyj csak néhányat említsünk, jötíjekj megköszönni azt, hogy az Amerikai Magyar Református Egyház püsőke volt legalább az egyetlen, aki mert szólni . . .." írásainak hangvételét a mindig hiteles ós izzó hazafíúi szenvedély, szeretett egyháza százados értékeinek megőrzése és ápolása, a szétszórtság süllyedő magyar világának a megmentése jelzi. "Én 45 évvel ezelőtt hagytam el az óhaza földjét, s nem szégyellem bevallani, hogy a hazaszeretet és a honvágy még ma is majdnem megőrjít. Ablakaim, mint, Dánielnek, nyitva vannak az én szent Jeruzsálemem felé s naponként hullok térdre ós imádkozom az én szenvedő, halálraítélt, rabságra hurcolt népemért." Meg kell vallanunk, hogy epatetikus sorok másként hatnak olvasva, és másként, ha azokat Dr. Beky ajkáról halljuk. Elmondva, egy önnön szívét tépő próféta görcse és zokogása közepette a hallgatóra, a gyülekezetre zuhatagozva—, nincs magyar, aki ellentállhatnae szent retorika sodrásának . . . . A könyv elé Nagy Lajos v. püspök, a Bethlen Otthon igazgatója írt előszót. Szép, átgondolt jellemzés és ajánlás. — Trombitás Dezső, Los Angeles (átvettük az Új Világ 1976. április 2. számából). Flórián Tibor; Keserű gyökéren. New York: Pilvax, 1976, Flórián Tibort az emigrációs irodalom szent emberének nevezte valaki. Igaza volt az illetőnek. Flórián Tibor cikkeit, a magyar sorskérdésekhez való hozzászólásait mindig a magas erkölcsi szempont, tiszta humánum jellemzi. Ha korhol: azt is szeretet-hangon teszi. Ha üt; akkor is simogat. KLasszikusan-szép magyar nyelven írott vallomásainak, esszé-miniatűrjeinekhallatlan sikere van mindenütt, ahol olyan magyarok élnek még, akik aggódva élesztgetik a nagy magyar télben pislákoló tüzek lángját. Flórián Tibor azonban nemcsak prózaíró, hanem költő is. Mégpedig: mai költészetünknek egyik legkiválóbb alakja. Hogy 1948 óta mégis csak most jelenhetett meg verseskötete, annak bizonyára nem Ő, hanem az a sors az oka, amely — úgy látszik — inkább felkarolja a pénzes dilettantizmus íogadatlan prókátorait, mint az igazi elhivatottsággal ós nagy tehetséggel rendelkező Flórián Tiborokat. A régen esedékes Flórián-kötet néhány korábbi vers kivételével a költő emigrációban Beky Zoltán: Beh régen vérezel szegény magyar. Ligonier: Bethlen Press, 1975. 3«
