Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám
MFOMTOK Tokay Janos (Yonkers. NY)! NAPKERGETŐ A Portlaadi Állami Egyetem Dr. Éltető Lajos által szervezett magyar nyári szemeszterére kaptam egyhetes meghívást, fametszés és magyar néprajzismereti előadások megtartására mint előadó. Az óriásgép a tornádót követő napsütéses délutánon (aug. 11.) gördült ki a Newark- i repülőtér indítóvonalára. Befordulás után azonnal nekilendül az elődeinél meglepően csendesebb csodahajó. Az óriásmotorok meredek szögben emelik a súlytalanná vált roppant fémtestet az ég felé. Élesen emelkedő balforduló után végleg eltűnik a Hudson öböl kikötője és Manhattan madártávlati csodája. A régi gépek belseje túlméretezett autóbuszéhoz hasonló, emez inkább táncteremre emlékeztet. Az utasok biztonságérzete nagyobb, az utazás kellemesebb. New Jersey egy-kettőre kiszalad alólunk. New York állam felett érünk el kb. 30, 000 láb magasságban a szétszórt felhőzet fölé. Lent a kontinens keleti hegyvonulatának erdős szépsége, felhőcsoportok, folyók, tavak, ipari városok maradnak el. A hósivatagra emlékeztető felhő és sűrűbb levegőréteg fehér világa felett az ég lilásan sötétkékké válik, Hilary győzelmes expedíciójának színes felvételeire emlékeztet. Jobbra tőlünk, a meszszesógben, ellenkező irányba húzó, csillogó pontnak látszó repülőgépek rajzolnak vakító, jégkristály-cSíkokat s teszik ezt a sötét eget még magánosabbá. Alattunk hirtelen, kissé ferdén, egy másik gép-óriás húz kétszeressé vált sebességgel vissza New York felé. zárt felhőréteg felett repülünk rövid ideig. Az Erie-tó felett széles sávban nyűik meg a vattatenger. A nagy vízről kéken csillog vissza az ég. Ohio és Michigan gazdag farm-vidéke tűnik itt-ottelő. A felhőfront éles vonalban szűnik meg, s a csillogó kék, tengernyi Michigan- tó felett szállunk. Egy-egy magányos, kis felhőpamacs lebeg árnyékától kísérten a nagy víz felett. A hullámok barázdái között idecsillanó fehér tajtékok hátán magányos óriástartályhajó vágja a vizet észak-kelet irányban Port Huron felé, a St. Claire folyó torkolatához. Mind alacsonyabban és csendesebben szállunk, iramunk kissé lelassul. Egy-két motoros jacht bukkan fel alattunk. Chicago közelében vagyunk. A hatalmas repülőtéren párhuzamosan épített kifutópályákon egyszerre több gép szállhat le. Kapitányunk "vajleszállassal" teszi le az óriási testet a betonra, hogy a kerekek nyikkanását sem halljuk, s úgy, hogy másodpercekig nem érezzük a különbséget a repülés és gurulás között. Két üléssel arrább lévő szomszédom mosolyog. MIt wras wonderful, " mondjuk egymásnak egyszerre. E- zeket az óriasgépeket a világ legjobb pilótái vezetik. Felelősségük mérhetetlen. A United Air Lines személyzetének udvarias mosolyától kísérten hagyjuk el a nagy hajót. Táskáimat átcipelem az épület másik szárnyának végéig. A portlandi gép egy óra múlva indul. Útközben veszek egy Chicago Tribünét. Hétköznapi száma háromszor olyan vastag mint a New York Times, és tízszer kevesebb külpolitikát találok benne. Az idő gyorsan múlik. Üvegen át nézem a roppant forgalmat. Az Air France és KLM kékre-festett óriásai gurulnak be. Szemünk előtt rakják tele gépünk hasát csomagtartályokkal. Mindezt szinte percek alatt. Indulunk! Szinte alig vesszük észre. A "Jumbo" nem döcög. A nagy tóparti város New Yorkkal vetélkedő felhőkar coló-vonalát fél percig sem láthatjuk. Eltűnik mögöttünk. Az óriási földrészt szinte megszakítás nélkül köti össze, egyik végétől a másikig, az a páratlan, gépesített mezőgazdasági kultúra, mely több mint a félvilágot képes ellátni élelemmel. Iowafelett kissé felhős az ég. Végtelen tanyavilág és úthálózat, városok nélkül. Lapos, mint a Nagy Magyar Alföld. Dél-Dakota víz- és szélmosta hegyhátai csak itt-ott sza -18
