Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám
kftják meg ezt az összefüggő folyamatot, de hatalmas hegyoldalain és fennsíkjain is mindenütt ott az eke nyoma, hosszú földcsíkok zebrásítják a vidéket. Óriásgépünkkel nyugat felé üldözzük a napot, s lenyugtát pár órával meghosszabbítjuk. A repülőlányok italt szolgálnak fel. Rendelek egy Old Forestert jégen, kis szódával. Térfülhallgatómmal olasz, germán, francia és orosz klasszikus zene hangjai mellett, Isten tenyerében érzem magam. Gyermekkorom nagy csodájára emlékezve, a földet negyvennégy nap alatt körülutazó dán cserkészfiú könyve jut eszembe. Melyen alattunk ragyogó fényben megvilágított felhősor vonul mögénk; égibárányok nyája. —Vacsorát szolgálnak fel, szálkanélküli töltött pisztrángot, pirított mandulával. Csészémet kávéval újratöltik, elfelejtem kiinni. Amerikát nézem alattam. Messze balra, a Wyoming-i sivatagba is bele-belevág az eke csíkja. Harmincnyolcezer láb magasságban repülünk. Kelet-Montana hegyeiből alászálló erdőség terjeszkedik ki felénk a kopasz lankákon. Folyók partján óriási, kompjuter-irányított, körontözéses termelés zöld kalikója lepi el az eddig terméketlen sivatagot. Egy-egy kör átmérője háromszáz méter. Innen csak jókora petty. Ezernél abbahagyom őket számolni. óriási hegyek nőnek fel hozzánk. Az erdők megszűnnek. Kő és szikla minden. A nyugati napötvenmórföldesárnyéka száll a "Big Hole" tektonikus horpadására. A nagy árnyékon innen és túl minden csupa napfény. A látvány felejthetetlen. Csak nagyritkán látszik egy-egy porszemnyi emberi élet innen. Együzletes, kocsmás, postahivatalos, poros fészkek, a sivatag szélére kitett emberi sorsokkal. A gép kapitánya mikrofonján át tájleírást ad: "Nemrég hagytuk el balról ott, a Yellowstone Park sziklás erdőrengeteget, tavait, most repülünk át a Yellowstone folyó fölött." A messzeségben vizek csillognak. Jobbra Montana hófödte hegyóriásait csodálja mindenki, ablakhoz szorultan. A föld gyorsabban forog mint ahogy mi széliünk. A nap kezd megelőzni bennünket. Az árnyékok nyúlnak. A hegyeket ismét erdő borítja. Fenyőrengetegek amerre a szem ellát. Csak a hegyvonulatok ólét koptatta le a szél, hó és a kilenchónapos tél. Hófoltos hegyormok tűnnek fel ismét, hegyi kecske és vadjuh világa. Montana hegyeitől délre Idaho és Oregon folyói, a Salmon, Snake és Columbia partjain ismét ezernyi zöld, öntözött kór emlékeztet Amerika új, modern pionírjaira. A "corporate farming" megváltoztatta itt a világot, de csúnyává nem tette. Messze előttünk észak-déli irányban a legújabb geológiai korban kialudt vulkánsor, a Mt.St. Helens, Hood és a Three Sisters négyezer méter körüli, hótól festett fehér csúcsai tűnnek fel. Lejjebb szállunk. Már közeledünk Portlandhoz. A Hood, a magános sziklaóriás mellett repülünk el. A hegy oldalán erdőtűz ontja a füstöt és terjed szét felhővé a hóöv alatt. Az üvegen keresztül három felvételt készítek erről a csodálatosan félelmetes látványról. Lassan, nagy ívben a Columbia felett siklunk be Portland nemzetközi repülőterére. Most nyugszik le a nap. Otthon, Yonkersben, már rég este van. Feleségem és két lányom már alszanak. Itt most gyulladnak ki az első lámpák. A látvány gyönyörű. Kitárul előttünk a völgy, fenyves hegyhátak között, smaragdzöld mezőkön legelő angus-marhák százai, rendezett farmok után mesés fekvésű város. A gép éppúgy ér földet mint a másik, ott Chicagóban. Begurulunk. Pár kedves szóval búcsúzunk utitársainktól, a gép tisztjeitől és a bennünket kiszolgáló hölgyektől. Lent a csomagkiváltónál Éltető Zsuzsi vár mosolyogva. Lajos csillogó szemű kisfiával kint vár rám a kocsival. Igaz baráti szeretettel öleljük meg egymást. A csillogószemfí lelkes örömmel öleli át nyakamat: "Ugye, János bácsi, milyen nagy fiú lettem?" A Mt.Hood csúcsa az esti pára felett rózsaszínben tündöklik. Békével, örömmel és nyugalommal száll le Portlandra az este. — 19
