Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
Éltető J. Lajos (Portland. Oregon): tújjj hajfttAs ÁFIUM Que el vivir sólo es sonar. Calderon — Ma már mindez persze csak történelem — mondta Ft. Mákonyi Kornél, s ajkához emelte a párolgó csészét. Megint a régi időkről faggattam, a "hősök koráról," ahogyan nevezni szokta a Kezdetet. Örömmel beszélt az öreg, csillogott a szeme, mint mindig ilyenkor. Minthacsak gyereknek mesélne — gondoltam. — Miért, miért nem— kezdte nyugodt, öblös hangián —, láz futott végig az országon. Megmarkolták a vándorbotot, szöktek, özönlöttek az emberek, a fehérnép utánuk. Hogy az álomnak a fele se igaz, nem hitték, ha mondta, is valaki. — Az álomnak? — kérdeztem. — Hogy az ember néhány esztendő alatt megszedi magát, aztán hazemegy, megveszi azt a pár hold földet, vagy műhelyt nyit, tudó misén. Egy se úgy jött ki, hogy itt marad, de aztán .... Csilingelt az arany, dohogott a gőzgép. Kormosán, büdösen okádta ki őket a vasbálna Ellisz szigetén. És omlott a pénz,de nekik csak csöpögött, mint verejtékük az öntődében, felköhőgött vérűk a homokmaróban, a sárga, hideg lé a bánya fenekén s mint a törköly a cserépvodórbe. Jöttek, egyre csak jöttek az emberek. Egy szép napon aztán ágyút kellett önteni, és hirtelen tudták, hogy nem mennek már soha többé haza. Mákonyi Kornél 1916 elején jött utánuk, huszonegy évesen. Küldték, s ő szívesen ment világot látni. Egyháza komolyan vette a Biblia parancsát: "Elmenvén széles e világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek." Nem lehetett ezt a népet sem az Ige tápláléka nélkül hagyni, odaát a messzi idegenben. — Nem is törődött velük azon a pár zöldfülű papon kívül a kutya se. Csak a csendőrség köröztetett olykor egy-egy katonaszökevényt — tette hozzá az öreg püspök fanyar mosollyal . Kellemetlen meleg volt a szobában. Az ablak leeresztett redőnyén át csak tompán szűrődött be az áprilisi nap. Mákonyi velem szemben ült, belesüppedve a puha karosszékbe. Vézna alakját kék köpönyeg borította, lábán hosszúszárú, vörös, kötött papucs. Az íróasztalon s szanaszét a földön rendezetlen papírhalmazok hevertek: jegyzetek, újságok, folyóiratok. Erős dohányszag keveredett a kávé illatával. — A vasárnapi igehirdetésnél azonban sokkal súlyosabb munka várt ránk — folytatta. — Itt ugyanis más volt az egyházi tradíció, mint Magyarországon; mert míg ott az egyházak sok tekintetben állami teendőket láttak el, Amerikában inkább társadalmi szerepük volt .... Először megbotránkozva állapították meg, hogy a bennszülöttek számára amolyan klubféleség a templom, ahova nem csak, és nem is elsősorban, imádkozni jártak. Később azonban rájöttek, hogy a dolgoknak ez a rendje nekik csak kedvezhet. A magyarok ugyanis minden tekintetben teljesen egymásra voltak utalva, a kocsmán meg a templomon kívül viszont nem volt hol összejárni. így történt aztán, hogy az istentiszteleteket a vasárnap dél-15
