Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám
hanem az emberi elme határtalan alkotóképességének hallható, látható, gyönyörködtető ténye. És noha a vallások főpapjai és a teológiai tudomány reprezentánsai az egyház tekintélyének rohamos süllyedését észlelik, a gyógyulást mégiscsak az ökumenikus mozgalom kiterjesztésében látják. A különböző vallások közös nevezőre hozása, csak annyit jelent, hogy ez is enged valamit a hagyományos teológiából, amaz is, de az összeforrasztott egységes egész csak a régi elemeket tartalmazza. Az egyházat reformálni kell úgy, hogy a hagyományos teológiai elveket összhangba kell hozni a tudományok eredményeivel. A természettudomány ne álljon meg az érzékelhető valóság határánál, mert a világmindenség és az élet titkait csupán az érzéki valóságokból megmagyarázni nem tudja. Az egyik nagytekintélyű, Nobel-dijas tudós ezt mondja: "A természetnek hárommilliárd évre volt szüksége, hogy az élő anyag első cseppjéből létrehozza az embert." De hogy honnan és hogyan jött létre és lett élővé az első csepp, ezt megmagyarázni nem tudja s miután nem tudja, nem is érdekli. . A természettudomány embere ha az érzéki realitás határánál elakad, lépjen át ametafizi^ ka területére s ott találkozni fog a teológia emberével és okoskodjanak együtt a világ és az élet problémáiról. A teológus pedig a biblia verseit transzponálja át modern terminusokra s hagyjon fel as Ige szószerinti értelmezésével. Valószinü, ha Krisztus újra eljön, mintahogy várják, példázataiban a láthatatlan erők demonstrálására nem a szelet használja, hanem villamosságot, mágnesességet, elektromos indukciót sző a hasonlataiba s nem fog beszélni fenn a mennyországról és lenn a pokolról, s a Sátánt is bizonyára egy belénk plántált negativ szellemi erőnek tulajdonitja. A nép okulni fog s a tudósember gyönyörködni fog a beszéde hallgatásakor. Sem elég szent, sem elég okos nem vagyok ahhoz, hogy vallásalapitáson törjem a fejemet, de van egy jól kiegyensúlyozott világnézetem, s egy, az elveimet legjobban megközelítő vallást keresve, ezt az unitárius vallásban véltem megtalálni. írtam is 1926-ban a budapesti unitárius egyháznak az áttérési szándékomról s információt kértem a lehetőségekről. Maga Dr. Józan Miklós püspök válaszolt egy terjedelmes levélben, egy unitárius káté kíséretében, amely sokkal részletesebb volt, mint az ITT-OTT által kiadott Dr. Kiss Elek féle erdélyi káté. Tanításával, teológiai álláspontjával nagyrészt egyetértettem, de a formális áttérésem elmaradt. T.i. éppen akkor kért meg, mint kálvinista embert, a nagykátai állami polgári fiu- és leányiskola igazgatója, hogy vállaljam el, lelkész hiján, a református tanulók hittan-tanitását. Kötelességemnek tartottam elvállalni s megmaradni — kálvinistának .... A két vallás hittételei között a különbség lényegesen nagy, főképp a Szentháromság tanának elfogadása, illetve elvetése miatt, ami olyan sok vitának és elkeseredett vallási harcnak volt az előidézője s ami egyszersmind gyengitő eleme is az elfogadó vallások domgatizmusának, mert e felfoghatatlan, titokzatos tantétel korlátján könnyen rést üt a kétkedés ördöge. Azoknak a kedvéért, akik nem ismerik a Szentháromság tanát, talán érdemes annak ismertetése, a Helvét Hitvallás fogalmazásában: Hisszük és tanítjuk, hogy a véghetetlen, egy és oszthatatlan Istenben elválaszthatatlanul és elegyitetlenül a következő személyek különböztethetők meg: Atya, Fiú és Szent Lélek, mégpedig úgy, hogy az Atya öröktől fogva nemzette a Fiút, a Fiú emberi szóval ki nem fejezhető módon született, a Szent Lélek pedig mindkettőtől szárma20
