Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám

vessük magunkat a közösség döntésének. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor szetzüllünk. Én közösségi ember vagyok, Gyurka. A magyar történelmet és a magyar sorsot tanulmányozva arra a végkonkluzióra jutottam, hogy a mi számunkra a legfontosabb kérdés: a szolidaritás. Nem nagyképüs­­ködöm: a saját lelkem indulataiból is tudom ezt. McLuhan-i párhu­zamban /"a médium a mondanivaló!"/ úgy látom, hogy a magyar vallás: a mi egymás iránti szeretetünk. Téged megragadott akisérletezésem, hogy a magyar vallás láthatatlan, ismeretlen arcához magam is hozzá próbáljak adni néhány vonást s egyszer úgy fogalmaztam, hogy a ma­gyar vallás á magyar nép Istennel való viszonya. Ha elfogadod az én definíciómat, akkor a logika törvénye szerint meg kell kérdezned: mit jelent ez a viszony? A válasz: magyarságunk vallási szinten való élését — Éltető J. Lajos megfogalmazásában. Érezned kell a két gondolat tökéletes harmóniáját és ölelkező egységét. Majdnem kátéi tömörségű. A következő kérdés: hogyan? A válasz mindannyi­unk közös munkájában, évtizedek erőfeszítésében rejlik. Az én magyarság-látásomban van egy komor, balladisztikus vonás, írtam is egyszer Arany János patakban sulykoló asszonyairól, akik mossák a véres lepedőt. A tudatalatti magyar mitológia legmegrázóbb képének érzem ezt. Túl véres a magyar lepedő, Gyurka. Túl szét­martuk egymást, ezer év alatt. Vazultól, Koppánytól Kun Lászlóig, Dózsa György tüzes koronájától az 56 után kivégzett fiatalokig tul­­sokszor megtagadtuk, elárultuk, kinyírtuk egymást. Ez a magyar ö­­szövetség, Gyurka. Német emlékírók jegyzik meg, hogy a német meg­szállás idején, 1944-ben, sehol annyi feljelentés nem történt, mint Magyarországon. Mégcsak nem is zsidók ellen. Magyar a magyart je­lentette fel a Gestapónál. Negyvenöt után a legtöbb "háborús bű­nöst" Magyarországon végezték ki, sokkal többet, mint Lengyelor­szágban, Romániában vagy Jugoszláviában. Miért? Mert Rákosi gono­szabb volt, mint Pauker Anna vagy Novotny? Nem! Mert magyar a ma­gyart cserben hagyta, besúgta, elárulta, felne^gntette. nem segí­tette, nem bujtatta. Négy évvel ezelőtt, amikor elindultak az ott­honnal való kulturális kapcsolatok s odaálltam Jancsó Adrienne, Bé­res meg sorban a többiek mögé, engem is egy csomóan feljelentettek az FBI-nál, hogy kommunista összeesküvést szervezek. Jó időre rá egy FBI ügynök eljött hozzánk és kikérdezett. Elmondtam, hogy csu­pán ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy a magyar kultúra fennmaradjon az Usában. És sajnos magyar kultúrát nem lehet a holdról importál­ni, csak Magyarországról. Nagyon értelmes, szimpatikus ember volt, rögtön látta, miről van szó. Kérdésemre elmondta, hogy a magyarok­tól kapják a legtöbb feljelentést. Egymás között, az FBI belső zsargonjában úgy hivják az alaptalan, névtelen rágalmazást, hogy "Hungarian garbage." íme, a németek, oroszok, zsidók és amerikaiak közös tapasztalata a nagy magyar ószövetségi bűnről, a testvér cser­­benhagyásáról. Ezért érzem én olyan fájdalmasnak, hogy Lajost egy sikba állí­tottad X-szel és Y-nal, vagy éppenséggel a kommunizmussal. X-nél nem a katolicizmus a lényeg és Y-nál sem az őstörténet. Mindez csak külső álarc. A lényeg a csempészáru, amit a tarsolyukban hoznak. Egyikük sem becsületes, mert sunyi módon nem mutatják meg az igazi portékát. X a magyar főúri-feudális restauráció zászlaját viszi, a magyar történelmet visszaforgatná 1848 elé. Gomblyukában a szent­korona, egyik tenyerén Széchenyi /aki nem tudja fenékbe rúgni hulla­­gyalázás miatt, mert már régen halott/, másik tenyerén az aggastyán Mindszenty, s fennkölt ajkán a szentistváni elvek. S a valóság? A magyar történelem legnagyobb szélhámosa, aki az 1956-os forradalom 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom