Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám

haladó, humanista eszméit úgy átfestette húsz év alatt Mária Terézia neobarokkra, hogy a festés alatt már nyomát se találni se Nagy. Imrének, se a Petőfi körnek, se az Íróknak, se a diákoknak, se a dunaújvárosi, vagy borsodi melósoknak. ő a magyar reakció fővezére. Y inkább egy tragikomikus figura, aki meg a magyar fasisztáknak nyitotta meg a szelepet. Mert a szumir Jézuska álarca mögött ott leselkedik az antiszemitizmus, a zölding, a szerencsétlen Szálasi profilja. Sem az egyik, sem a másik nem merit semmit a magyar múlt gazdagságából, hagyományaiból. Érzed, Gyurka, hogy milyen bántó igazságtalanság ilyen silány, magyartalan politizálgatással egy napon említeni Éltető J. Lajos eszméit?

Kifogásod az unitarizmus tultengését. Ez megfontolást érdemlő, komoly, elvi kritika, azonban nem hiszem, hogy alapos kibeszélgetés után az. ellentétek fennmaradnának. Nézzük csak meg egy kicsit: Dávid Ferenc magyar, sót mélyen magyar szellemiségű. /Páskándi, a kiváló erdélyi iró drámájában — "Unus est Deus?" — nagyszerűen ábrázolja Dávid emberi nagyságát./ Én a lényegnek azt látom, hogy a magyar unitarizmusból kiszűrt tételek, matematikai kifejezéssel élve, számunkra a legnagyobb közös nevezőt jelentik. Eredetük magyar és modern. /Semmi közük az amerikai unitarizmus sznobos, nyafogó liberalizmusához./ Mi kifogást látsz magukban a tételekben? Sem Krisztus, sem szentek, sem Szüzanya, sem protestáns dogmák nem szerepelnek bennük. Maga az istenfogalom sem a monoteisztikus zsarnok jehovai, szakállas arcképét idézi, hanem a dolgok mögött rejtező, megfoghatatlan őserot, aki misztikus módon mégis személyes, s mintha nem is egy arca lenne, hanem pánteisztikusan sok. S a mindenhatóság mellett valami fájdalmat is érzek benne, persze ezek csak az én belesejtéseim lehetnek.

Arnold Toynbee-tol olvastam egy ragyogó tanulmányt a Horizonban. Az öreg "The Genesis of the Pollution" c. esszéjében a világunkat fenyegető környezet-szennyezésért a keresztény—zsidó istenképet teszi felelőssé . Az Ur mondja, Mózes I, 1:28: "Szaporodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszómászó mindenféle állatokon." Vagyis korlátlan engedély a természet kizsarolására! A bűnbeesés sem törölte el ezt az engedélyt, csupán a munka izzadságához kötötte. A pre-monoteisztikus ember számára a természet nem nyersanyag volt, hanem istenség. /Lásd a görög isteneket, vagy az osmagyaroknál Földédesanyánkat, a vizek, ligetek, fák tündéreit./ Toynbee szerint ez a pogány felfogás féket jelentett az ember kapzsigágán és ezt a féket a kereszténység megszüntette. Én nyugtalanító ellentmondást látok ebben a gőgös jehovai parancsban: uralkodjatok! És Krisztus szeretetre, világtól visszavonulásra buzdító tanításaiban. ügy tűnik, mintha a keresztény isten egy materialista zsarnok lenne, akinél Krisztus sokkal bölcsebb és melegebb szivü.

Mindez valóban arra int, hogy istenképünk legyen minél egyetemesebb. De én ezt az egyetemességet, a keresztény definíciók feudális hibáit túlszárnyaló melegséget benne érzem a Lajos által felvázolt intenképben. S a magyar unitárius örökségben — mint bármilyen más ma^ar vallási örökségben — a ma^am hagyatékát látom. Nem lebecsülendő a magyar unitárius hagyomány kulturális téren sem, Gyurka. Hadd emlitsek a sok közül csak három példát.

Bölöni Farkas Sándor, a XIX. század elején, aki bejárta Amerikát s hazatérte után megirta Utazás Északamerlkában c. könyvét, mely valóságos bibliája lett a 48-as reform-ifjúságnak, különösen Wesselényi baráti körének. A feudális és Habsburg elnyomás alatt küzdő

13