Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám
ki rokoni látogatásra. Tehát a kapcsolat nemhivatalosan létezik. Az élet azt parancsolja, hogy ami már úgyis gyakorlat, azt tervszerű kulturkapcsolattá emeljük. A részletek kidolgozása szakemberek dolga. Igenis, jöjjenek irók, művészek, tudósok és mondják el nekünk, hogy magyarnak lenni mit jelent! És menjenek haza fiaink és leányaink, hogy személyes élményük lehessen az óhazáról: a Balatonról, Eger váráról, a délibábról! A közös gondból vegye ki részét a magyar a Mississippin innen és a Tiszán túl, hogy növekedjék a testvéri szeretet, az egymásért való felelősség és a büszkeség, hogy magyarok vagyunk. Mivel hiszek a csodában, mindez történhetik úgy, hogy közben politikáról, világnézetről egy szó sem esik. Naivitás? A lepergett századok alatt annyiszor vizsgáztunk naivitásból; igaz, olyan is lett a történelmünk. Ezt még nem próbáltuk ki. Ezegyszer hátha valami hasznos, konstruktiv dolog jön ki belőle, amiből századok okulhatnak majdan. Cseh Tibor /Midland Park, N.J./: GYURKÁNAK Kedves Gyurka! — Köszönöm leveledet. Én valóban részt veszek egy vallási körben. Nyujork környékén kezdtük el a Magyar Baráti Közösség helyi csoportját megszervezni. Kezdeti állapotban van a dolog, mint a tojáshéjjból kipattanó csibe, most tanitgatjuk járni, inkább tipegni. Nagyon óvatosan, lassan, hogy el ne tiporjuk, mert még nagyon gyengécske szegény, nem tud a maga lábán megállni. Pedig de sokan kárörömmel néznék, ha elpusztulna! De mi nagyon .^szeretjük. Ahogy Te is irod, közösségünk egy kis, kísérleti laboratóriumnak érezzük. De ugyanakkor ez nagy felelősséget rak ránk: az egész közösség iránt. Ezért okozott szomorúságot leveled egyik megjegyzése, amikor a különféle vallási érdeklődéseket elemzed és itt egy vonalban említed Éltető J. Lajost X-szel és Y-nal. Itt meg kell álljak és komolyan elhümmögjek. Teleki Pálnak egy nagyszerű idézetét hozod: válasz a kérdésre, hogy mi a magyar? Az idézet vége: "magyar minden, amiért és ami által egymáshoz kapcsolódunk, egymásért érzünk,egymást testvérnek valljuk." A Te megjegyzésedet, Gyurka, súlyos bantasnak látoma testvériség elve ellen. Lajossal összesen háromszor találkoztam életemben: egyszer Herefordon, egyszer Adán, tavaly Csatakván. De testvéremnek érzem őt, csakúgy, mint Andrist, Pannit, Marciékat, Nagy Karcsi Endrééket, Soltayékat, Tokayékat és mind a többit, akik elindultunk a közös utón: egymás felé. A Lajos által megfogalmazott és Herefordon proklamált pontokat kiváló alap-teológiának látom, annak a minimumnak, amire szükségünk van, hogy elinduljunk. A többi— a Csatakván benyújtott tervezet -- adminisztratív, szervezési keret, /ami persze nagyon fontos!/, ami nélkül egy közösség sem működhet sikeresen. A közösség tagjai döntik el — és nagyon tisztességes, demokratikus elvek alapján —, hogy mit fogadnak el a javaslatból és azt hogyan módosítják. Mind neked, mind nekem, vagy a csikágói, vagy nyujorki társaság bármelyik tagjának — ha belépnek a Magyar Baráti Közösségbe — módjukban áll annyit módosítani, amennyit szükségesnek éreznek — ha a többség ezt elfogadja. A lényeget azonban nem ebben látom. Hanem abban, hogy önként vállalt fegyelemmel alá-11
