Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
Béres Ferenc /Budapest/: MAGYAR VIRÁGÉNEKEK A magyar zene évszázadaiban a XV., XVI., XVII. és XVIII. század szerelmi dalköltészetében a virágénekeknek különösen jelentős szerepe volt. Fényes királyi udvarok igricei, trubadúrjai zengték a dalt; de a főnemesi kastélyoktól, nemesi udvarházaktól a városi polgáron keresztül a jobbágyok kunyhójáig ugyanúgy énekeltek a fájdalmasan szép szerelemről. Az elnevezés összefoglalóan vonatkozott minden dalra, mely a szerelemről szólt. így tehát virágénekeknek nevezték azokat a dalokat, melyek a szerelem érzéseit szedték nemesen csengő rimekbe és a változatos versformát magasrendü költészettel télitették, de virágének volt a gyűjtőneve azoknak a daloknak is, melyek nyers szókimondással, pajzán szójátékkal, pajkos tréfálkozással, vagy csúfolódással szóltak a testi szerelemről /kryptadia/. A virág a magyar költészetben a szerelem szimbóluma. A szerelmesek nyelve a virágnyelv, melynek jelentését csak ők értik igazán. Erdők, mezők, kertek virágait választják arra is, hogy a kedves ezekre hasonlítson, mert az ő személyét csak a legillatosabb tündöklő virág teheti szebbé, igazabbá. A kert féltve őrzött és gondosan ápolt virágai közül a piros rózsa az olthatatlan nagy szerelem jelképe, a liliom a szűzi tisztaságé. De a tulipán, rozmaring, majoránna, bazsalikom, rezeda, szekfü és a magyar kerti flóra gazdag világának még oly sokféle szimbólumával juthattak el a szerelmesek a szerelem rejtelmes és bűvös birodalmába. így daloltak erről a középkor lovagjai, a királyi udvarok énekmondói, de igy, ilyen ékes szavakkal vallottak szerelmet kedvesüknek a kollégiumok diákjai, a nemesi udvarok ifjai, hősi idők végvári vitézei, a város, a falu legényei és leányai. A XV. század Írásos töredékei már egy gazdag múltú virágének kultúráról tanúskodnak, de a magyar népzene archaikus dallamai még ezeket a századokat is megelőzve jelzik, hogy ezek a dalok, ha más elnevezéssel is, de ilyen tartalommal évezredekbe nyúlóan léteztek. Krónikásaink feljegyezték Mátyás király, a nagy reneszánsz uralkodó fényes udvarának zenei életét. Mátyás udvara a tudomány és a művészet otthona, de a zenének is virágos kertje. Az olasz származású Beatrix királynő még fényesebbé tette a röneszánsz műveltséget. Egy évszázad múlva, a XVI. század második felében Balassi Bálint /1554-1594/ költészetében éri el csúcsát a magyar röneszánsz énekköltés. Az ő egész költészete olyan, mint egy hatalmas virágének csokor. Verseit mindig valamilyen dallamra szerzi, énekelhetővé teszi. Korának népszerű vallásos énekei, világi dalai, szerelmes fohászai adják a formát, melyre költészete épül. A hányatott életű költő Julia-dalai, katonaénekei, bujdosódalai a magyar röneszánsz költészet gyöngyszemei, melyek további századokra hatottak. Muzsikáló diákok kollégiumaikban szorgalmasan gyűjtik, feljegyzik a kor dalait, igy a virágénekeket is, mások és a maguk mulattatására. A külföldet járó diákok vándorlásaik során megismerkednek Európa más népeinek a dalaival, melyeket itthon megmagyarositanak, vagyis az európai dalkulturát a magyar dallamokkal szerencsésen ötvözik, tovább fejlesztik. A XVII. és XVIII. századra eső magyar barokk és rokokó dallamvilága főként a virágénekekben teljesedik ki. Gazdag költői nyelv, 31