Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
SZIROMBETÜK Ábrákat rajzolt, sziromkoszorukat font ajtóra elé kezével a hajnali szél. Remegve figyeltem, szivem vadul dobolt, fülembe dalt fürge méhecske döngicsélt. Madarak lapozták körben a kert könyvét, felém ágaskodott sok kis szirombetü, a fák a napfényt arany foltokra törték, zengett a bozótban a tücsökhegedü. S mig a fűre hajló szirmokat betűztem, egy tócsa tükrén láttam, az ég mily magas, a virágjeleket ujjaimra tűztem s szirmokból felém lobbant egy szó: tavasz. Flórián Tibor A GAZDAGOKRÓL Gazdagok, akik a szépet a versben az élet hangjait érzik, mint a kotta nélküli muzsikát. Gazdag, aki nem mondja folyton mea-culpa, nem súgja unalomba, hogy Miathánk, de Istennel beszél a lelke, ha meglát egy őszi arany ruhában lengő büszke fát, vagy lesi a szorgos hangya mint töri a derekát. Gazdag, aki dongó méhecskében, virág szirmocskába csodálja meg az alkotást, Gazdag ki a mindenségről érzi hogy együtt és mégis külön minden egy önálló világ Csodálatos Istentől Írott költemény, melyhez szive zengi a melódiát! Kutas Erzsébet 24
