Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
Madarász Géza /New York/ EGY EMBER VÉLEMÉNYE 1974 szeptember1 elején felhívott Jóska. Tette ezt az esti televíziós hírek után, melyekben mindhárom kommentátor /Brinkley, Smith és Severied/ elmondotta mondanivalóját a fordi/nixoni pardonnal kapcsolatban.--Géppuska elé minden gazember televízióst és újságírót!!! ordította a Szibériát járt, 56-os, Nixonért korteskedő, öreg magyar haverom, mindenféle udvariaskodás mellőzésével. Rám se köszönt, mert már ismerte a hangomat és tudta, hogy én vettem fel a kagylót. De ha történetesen más vette volna fel, akkor is ordított volna. Magyarul. Amerikai fülbe. Mert az én haverom olyan.--Le kell őket kaszabolni! Disznő gazember mind! Kivégezni az egész bandát! Könyörtelenül! -- Majd megállt, hogy lélekzetet vegyen.-- Engem is? -- kérdeztem félénken, mivel én is televíziós vagyok. Sőt, Isten bocsáss,hírekkel foglalkozom. Mint főszerkesztő.-- Téged nem, téged szeretlek --, volt engedékeny barátom válasza. -- De a többit igen! Hogy hasonlíthatják az Egyesült Államok veit elnökét közönséges gengszterekhez? Tolvajokhoz? Csalókhoz? Sőt! Most mindegyik azt papolja, hogy ha Nixon ur amnesztiát kapott, akkor a csirketolvajoknak is amnesztiát kell adni. Barátom, milyen korrupt ez az Amerika, Különösen a sajtó! Először kiüldözik a történelem legnagyobb elnökét az állásából, most pedig még nyugton sem hagyják. Hát mit akarnak? Keresztre feszíteni? Olajba főzni? Négyrétre vágni?-- Á, fenét -- próbáltam haverom megnyugtatni. -- Csak felelősségre vonni, megtudni, hogy mi történt és biztosítani, hogy ilyesmi többet ne történhessen meg. A borsó azonban lepergett a falról és haverom tovább fújta. Mivel munkában voltam, nem tudtam vele értelmesen vitatkozni, hát elhívtam sörözni. Sörközben megismételte magát és kötötte az ebet a karóhoz, de még a negyvennyolcból sem engedett. Nixon a hős, és az őt támadók gazemberek! Nem volt hajlandó elhinni nekem -- sem a Képviselőház igazságügyi bizottságának, sem a Szenátus többségének, sem a bizonyítékoknak, sőt Nixon részleges beismerésének sem, hogy volt elnökünk, Usa Richárd, megszegte a törvényt. Errefel otthagytam. A barátomat és a sörömet. Azóta több nyujorki és környékbeli magyarral beszélgettem. Legnagyobb meglepetésemre majdnem mind úgy érez, mint haverom. Hát ezért ez, az én véleményem papírra vetése, mivel gondolom, hogy Nyujörkön kívül is vannak hasonhitü magyarok. És azért is, mivel szeretném, ha legalább egy magyar gondolkodóba esne soraim olvastán. Ha több mint egy, akkor már nyertem. Előszöris: igaz, hogy ha magyar mércével mérjük Nixon mester tetteit, akkor édes-kevés okunk van a felháborodásra. Az ellene felhozott vádak tényleg gyerekesek, magyar mércével mérve, mivel mi, a József/Mátyás kor alanyai nagyon 30I tudjuk, hogy a kormányzók sokkal több és nagyobb bűnöket is elkövethetnek a kormányzottak ellen, mielőtt azok felzudulnának. A bökkenő jelen esetben csak az, hogy nem lehet Nixont magyar mércével mérni. Nemcsak, hogy Nixon nem magyar, de mi sem élünk már Magyarországon. Amerikában vagyunk, és Nixon amerikai. ő nem a magyar, hanem az amerikai alkotmány és 25
