Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
egy társadalom inog, a bizonytalan gyáva világ remeg most alattunk, és mi, B.A. degreevel, vagy anélkül^ lehet talán, hogy Pilvax kávéház-nélküli modem márciussal, ékezetlenül,, vagy akcentussal, — néha talán úgy, hogy nem is értetek meg minket — de mi magyarok maradunk . . . (Ruttkay Tamás, Ausztrália, 197Ö.) Mikor a sokaság szétoszlott, végigsétáltam a templomon. Áhitat, magyarság,művészét,hagyományok és modernség fegyelmezett harmóniája. Imádkozni, Istent keresni akárhol lehet. De ez a temolom vallatóra fogja a lelkedet. Kákonyi Asztrik ferences szerzetes, templommüvész - tervei nyomán eltűnt a templomból az aranyozott gipsz, a márványt utánzó műanyag, a cikornyák és a félhomály. Fény, a nap beszökött a temolomba. A szentély főfalán csupán egy Krisztuskereszt, mellette karéjban Boldogasszony^és László király szobra. Boldogasszony virágzó szépségű, mezítlábas magyar parasztasszony, kis falusi házak előtt áll, kezében virágcseréppel, mintha virágos életfát tartana. A szárnyas, csipkés oltár helyett egyszerű Ur asztala. Kából. A karcsú csucsivek alatt fehéren ömlik a fény és hivja a szemet az ablakok felé. Ezek a himes üvegek Kákonyi remekművei. A nyolc oldalablak történelmünk kiemelkedő eseményeihez kancsolja a magyar katolicizmus múltját, a foalakok szimbolikus megválasztásával. Szent Erzsébet ablaka a kivándorlás és menekülés nagy hullámait jelképezi a századfordulótól 1956-ig. Ez az ablak ábrázolja a város többi magyar^templomát is. (Az evangélikusban már elhalt a magyar szó.) Az ajtó üvegeinek magyar népi mintái s a falakon visszaverődő fényvirágok falusi vasárnapok derűs hangulatát idézik. És sokat, sokat lehetne még mondani erről a templomról. Ez a templom azóta bennem is él. Hiszen mindig bennem élt. Egy darabja a lelkemnek. Gondolatban vissza-visszatérek és épitem tovább, hogy egészen magaménak^ mondhassam. Egy magyar keresi az Istent. Elindulhat-e a félutról? Kihagyhat-e stációkat? Véget érhet-e az útja? Látom István királyt, de úgy érzem, melléje kívánkozik Géza is. És összerakom Koopányt is mind a négy darabból. Testvérgyilkosságból indultunk az uj földön és tudom, hogy enélkül nem maradtunk volna meg. S látom Tonuzóbát is és tudom, hogy imádkoznom kell. S mig a gőgös ük mozdulatlanul ül lován, mellette asszonya, szemben Európával, hullanak rájuk a rögök, imádkozom: Abádi rév táján, ha jártok, Mondjátok el az ősi fohászt, A fohászt, mely nem bug homályban, Mint ódon orgonák. (Juhász Gyula: "Tonuzóba sirja felett.") Református felekezetű vagyok. De tudom, hogy nem Genfnél kezdődtem s nem egy német templom előtt. Testemet is sanyargattam már előbb és latin szavakat másoltam egy cella ablakában. De ősi jeleket is róttam valahol egy botra. A bot elrohadt. Törmelékekből próbálom összerakni magam. 9
