Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám

határozza meg. Ez a személyes integritás hid gyanánt két pilléren nyugszik. Egyrészről szakműveltségén, mert a fizikai tudományok szakértő doktora, másrészről népi és emberi kulturáltságában, mert müalkotó. E hid szilárdsága és a rendületlen hidonállás tette lehetővé a költőnek, hogy korunk zűrzavaros gondolkodásának ködös panorámáját egészben és távlatban szemlélhesse. Megítélései igy maradtak józa­nok s igy kerülte el azt is, hogy a korbeli gondolkozás meglódulása­inak és kisiklásainak akár előidézője, akár áldozata legyen. Korunk tudományos szimplicizmusát alapjábavéve elutasítja. Vi­lágosan látja, hogy a létinger érzőpontjának műszeres megtapintása s matematikai meghatározása lehet értelmes, de sohasem kielégítő vá­lasz. Akorkihivása tehát minden csábitó jelenség ellenére nem egy­oldalúan tudományos, hanem, mint minden időben, általánosan emberi. A differenciálódásnak az a folyamata, mely a mindenre felelő vallásból kiindulva,a kételkedő metafizikával folytatódva, az ugyan­csak mindenre felelő tudomány-logikához és a gondolkozó-géphez veze­tett, az ember részére zsákutca. Látja azt is, hogy a tudományos elvek, módszeres eljárások, mér­tékrend és szakszerűség felhasználásával felderített igazságok csak féligazságok, melyeket általánosítani nem lehets igy azoktól az em­ber és a valóság meghatározása nem várható. A szellemi felbomlás és káosz realitásának szemlélete pedig meggyőzte őt arról, hogy az a vá­rakozás, mely szerint a tudomány—logika fel fogja szabadítani az értelmet az erkölcsi világrend és oktalan miszticizmusának rabságá­ból, már eleve unintelligens. A tapasztalat szerint civilizációnkban a miszticizmus hosszú évszázadaiban nem burjánzott el annyi babona, mint a szemünk előtt kibontakozó tudomány—logika néhány évtizedében. Vajon volt-e valaha képtelenebb babona, mint annak feltételezé­se, hogy a metafizikai emberképzet és valóságképzet "álismeretét" felcserélni a matematikai emberképlet és valóságképlet “hiteles is­meretével,“ reális célkitűzés? Gyékényesi György kihangsúlyozza a tudatot és a tudatosságot — mérnökmatematikus létére — nem műsze­res méréssel és matematikával, hanem evidenciával. Mert való tény az, hogy a tudat vesz célba mindent és csak a tudat képes megálla­pításokat tenni. így jut el az élő emberhez, a tudatos élet egyénre korlátozott és szigetelt élő valóságához,valamint annak elvéhez, a humanizmus­hoz. Korunk megbomlott gondolkodása dezintegrálta mindkettő fogal­mát. Az az állitás, hogy az egyénben helyet foglal a vérségi és tár­sadalmi másik egyén, a pszichopatológiában tudathasadás néven már rég ismeretes. Ép tudatnak még sohasem volt “genera” életérzése. A humanizmus dezintegrálása azonban külön vívmánya korunknak. Szellemi panorámájában egész kollekciót kínál "válfajaidból. Nyilvánvaló pedig, hogy mind a tudat, mind a humanizmus egyfor­mán csak önmagukkal jelezhető, integer fogalmak. Beszélhetünk hát humanista vallásról, humanista filozófiáról, humanista tudományról és humanista művészetről, de az épség elvének feladása nélkül, soha­sem visszájáróig (fyékényesi György pedig ezt az integer humanizmust énekelte meg élő lélekkel, tudatos “krisztusi magányában." Karikázó c. verses-kötetében szilárdan álla hid szellemi jele­nünk fortyogó krátere felett, összekötvén a lelki múltat a jövő Ígé­retével és szerető szóval óván mindenkit a leszédüléstől. A kötet megrendelhető testvéröccse cimént Dr. John P. Gyékénye­si, 2833 E. 122 St., Cleveland, Ohio 44120. Ára $4. 42 T

Next

/
Oldalképek
Tartalom