Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
KÖNYVEK. FOLYÓIRATOK Gyékényesi Gvörav László (Cleveland, Ohio)? A KARIKÁZÓ ÉS IRODALMI VISSZHANGJA Gyékényesi György múlt év karácsonyán megjelent Karikazó c. verses-kötetét változatos méltatás és bírálat kiséri a külföldi magyar sajtóban. A különböző és teljesen összefüggéstelen megközelítéseknek és hozzászólásoknak azonban mégis van közös vonásuk s ez a bizonytalan tapogatózás. A magyar müértés a bírálók megnyilatkozásaiból kiolvashatóan, nem tud mit kezdeni e költői müvei. Érzik, sejtik, hogy alkotással, szintézissel néznek szembe, de a magyar oarnasszuson nem tudják azt hova tenni. A konvencionális irodalmi "magyar nyugat" kereteiben meg éppenséggel nem lelik helyét. E különös jelenségnek mélyenfekvő irodalmi adottság az oka. A modern magyar irodalom nyugati lelkesedésének ugyanis Párizs a kizárólagos jelszava. Általában a "magyar nyugat" nemcsak ott kezdődik, de ott is végződik. Az óceánt pedig a magyar pegazus merő idegenkedésből és közvetített előítéletek elriasztó hatásából sohasem ugrotta át. Mivel a Karikázó költője nem ezt a szokványos és — ne mondjuk — szenvedélyes divatot utánozta, a kritikusoknak nehéz feladat pionir alkotó-munkájában ót követni. Árulkodók is a mübirélatok ebben a tekintetben, mert a Karikázó müformáinak és mütechnikájának megítélésében a közös jártasság elofeltételét nem mutatják. Gyékényesi György ugyanis, mint irodalmi úttörő, a modem német és angolszász-ir, de főleg a modem amerikai költészet forma- és kifejezésvilágában böngészve, változatos hangszerelésü,' szines és találékony kifejezésü, gazdag formakészletü költői energiatelepre talált. ^ Sajátos költői arculatának megmutatásához, talentumának kivetítéséhez abból illő hangvételeket, szineket s kifejező technikát válogatott ki. Egyrészt tette ezt azért, hogy saját eredeti tehetségét szemléltetőbbé tegye, másrészt pedig azért, hogy a magyar Parnasszust uj javakkal gazdagítsa, belterjességét növelje. Népdal-költészetünk motívumainak beleszövésével pedig est az egyéni teljesitményt megtartó népi kulturhagyományainkhoz erősítette. Mint költői műalkotás, a Karikázó tehát ma még egyedülálló jelenség irodalmunkban. Páratlan magyar szintézis* Gyengéje a kritikáknak a birálók konjunkturális álláspontja is. Elemzéseikben tekintetbe véve kétfelé hasadt civilizációnk status quo-ját,a költő müvét a keleti és nyugati konjunktúrákkal, azok terfoglaló eszméivel viszonylatba állitják. Holott a Karikázó a maga nemében s a költő szándéka, de megítélése szerint is, kor felett álló megnyilatkozás. Mondanivalója nem illeszthető napjaink kétoldali vitájába. Kerités mögül szemügyre venni ezt a müvet, eleve balfogás! Balfogás, mert^a költő életszemlélete nem társadalmi, nem lélektani, mégcsak nem is történelmi, hanem megkülönböztetően sorsboncolő^és kulturális. Közvetlenül és egészében rátapintani erre a műalkotásra tehát csak a magyar élet és lélek kortalan kérdésének szemmeltartásával lehet. , És most szóljunk a költő gondolat-világáról, mert a különböző méltatások azt is érintik. , Qyékényesi György gondolat-világát sajátos személyisége, vagyis egyeni törekvéseivel kialakított erkölcsi és szellemi integritása
