Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
oszlopa volt és lesz, ezzel szemben a szélsőjobboldal karakterét illetően nem más, mint a szélsőbaloldal ikertestvére s a Haza szempontjából szinte egyformán^végzetes az ha akár Berlinből, akár Moszkvából irányított cselszövők kezében volt/van a^hata'Lom. i»mi pedig a "szumirológusokat" illeti, erről most röviden csak annyit., hogy ugyancsak a Magyar Szövetségek feladata lenne hivatalosan kinyilvánítani, hogy éles különbség van a tényekre támaszkodó, tudományos szumiroíógia és azon amatőr "szumirkodók" között, akik még ezt az uj tudományt is arra kivanják felhasználni, hogy valami erőltetett "neogöbbelsi" ideológiát fabrikáljanak belőle. Minden magyar ember örömmel és büszkeséggel fordul olyan tudományos eredmények felé, melyek bizonyítani látszanak, hogy magyar anyanyelvűnk nyelvészeti rokonságot mutat a szumirok többezeréves kultúrájával. Ezzel szemben zavaró, meatévesztő és mélységesen^szomorú a szélsőséges elemek próbálkozása, melyek a szumir kultúrát mint "ősmagyar" kultúrát mutatják be, s melyek keresztény "hitüket” úgy próbálják "összeegyeztetni" antiszemitizmusukkal, ^ hogy Jézus Krisztusból sem átallanak "szumirt" ill. magyart fabrikálni. j\ "szumiroíógia" tudományos szinten a történelem ősrégi fejezetéről lebbenti fel a fátyqlt -- tisztelet, becsület a Padányi, Bobula féle úttörőknek. Ó- riási kár^— s ismétlem, az emigráció vezetőinek megnyilvánulására van szükség hogy az uj ösvényeken induló, sokat Ígérő kutatásokat ne diszkreditálja, ne szégyenitse meg az indulástól vele oárhuzamosan haladó törtenelemhamisitás. -- H.E. (Ui, Nem tudom, hogy megengedik-e, hogy a fenti cikk csak kezdőbetűimmel jelenhessék meg? Indokaim: nincsen szükségem a helyi szélsőjobboldali körök uszítására s ugyancsak nincsen szükségem arra, hogy azon a cimen tagadják meg tőlem^hazai vízumot, hogy kritizáltam a szélsőbaloldalt. Ha a lap politikája az, hogy mindennemű kommunikáció a valódi név nyílt kiírásával lehetséges csak, akkor kérem, tekintsenek el cikkem 'Leközlésétő'l, de ez esetben elvárom, hogy szerkesztőségi cikk foglalkozzék a fenti problémával.) Kedves H.E*! Nevedet nem mered kiírni, de "elvárod," hogy mondanivalódért mi vállaljuk a felelősséget? Jó, egye fene, a szerkesztőt üthetik, megszokta már. Engedd meg azonban* indokaid igen gyengék, ha népszerűek is. En nem akarlak Té^ed megsérteni, de Te is csak azt bizonyítod a fentiekkel, amit már régen gyanítok* hogy gyáva nép vagyunk. Blég^csak a puszta lehetősége annak, hogy felhív egy nyolcvanéves "szélsőjobboldali" az éjnek közepén, vagy hogy megvonják a magyar beutazási engedélyünket (no, szép kis emigráció!) és már el is hallgattunk. Tisztelet a^kivételnek. —Elgondolkoztál-e már azon, jniért a "szélsők" a vezetők nálunk? Talán mert csak azok merik kitátani a szájukat? Ölel* —éji Ludány;’ Andrásnak* Amikor néhány hónappal ezelőtt olvastam egy véletlenül hozzam eljutott lappéldányotokat, abból egy szellemi megújhodást, frissességet,a berozsdásodott kqlompok után birkamódon kullogó ifjuság hangadásra való felszólítását, véleménynyilvánításra való ösztökélését^éreztem ki. Bizalommal közeledtem hozzátok. Levelemet, abban véleményemet (Mindszenty Kardinális úrról) 'Leközöltétek, bár azt nem ezért Írtam. (Lásd ITT-OTT _*2, 20.) A leközölt cikkre kaptam — nevemre címezve — Ausztráliából, magát tót származásúnak valló, Rúzsa Máriának nevező nőtől egy brutálisan durva hangú választ (1. Kuzsma Mária levelét, "Mindszenty védelmében," ITT-OTT 6;4, 37-38), amit szintén leközöltetek. Kiöre38 T
