Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
SZABADON 6, az estét úgy szeretem ha felém suhan sebesen az alkony árnyak lengnek és hallom a nagy csendnek tiszta ózon lehelletét — száll mint sólyom úgy leng feléd szédült lelkem mint szent szellem ha nyugaton egyedül elterül a nyugalom _ — lombokkal árnyas teste ölelkezik az estbe — a bánat eltűnik hamar minden vágy-álom fiatal örökre tiszta jó marad . . , hogy tombolnak a sugarak!^ érzem hogy engem régen ^várnak -szivemig szivnám a sugárnak illanó illatát . • . minden időkön át a tüno fénnyel röpülnék éjjel túl a szürke szavakon százszor szebben -- szabadon! Táborv Maxim Kinston, NC 32
/
