Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
1 menetelünk s jönnek vastag bundás fellegek elhomályosítják a napot betakarják az eget de mi csak megyünk menetelünk aludtvérboritotta hosszú utakon rozsdás kezeinkkel befogjuk szemünk nem látunk senkit semmit csak menetelünk manna helyett iszapban sár potyog fejünkre nem törődünk vele le se töröljük létbarázdás arcunk belepi az izzadtsággal kevert szélhabarcs nem érezzük úgy menetelünk hová megy ez az önvert siralmas sereg hát nem az élet katonái vagyunk de mi csak megyünk menetelünk mindig szembe a hamut okádó halállal a harc nem uj nekünk ebben születtünk csóknaofény holdmosoly helyett ökölzápor pofonviharban szelíden nevelkedtünk azért tanultunk meg járni hogy csak menjünk csikorgatva lépjünk csuklót rázva meneteljünk szembe a pernyét hányó halálba a gyengébbje ki nem bírja a marsot lemarad és a többiek át se lépnek hanem kegyesen földbetapossák elégetik az emlékét ez nálunk a béke poraira végtisztesség süket fülünkbe átkot tapsolnak zakatolnak teremtményeink a hűséges szép gépek de mi csak megyünk menetelünk mindig csak előre a pépet ontó semmibe mózsi ferenc Louvain 31
