Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám

magyar nyelvű lapokat életrehivó, áldozatos öreg emigráns tömeg megundorodva, lassan félreállt a magyar ügyektől, az uj emigránsok pedig nem tudták soraikat kiegészíteni. A megritkult sorok igyekeztek tovább vinni a magyar zászlót, de a folytonos személyeskedés, csepürágás é3 a "mások véleménye" visszatartotta ókét az épitőraunkától.

Az emigrációs szervezetek vezetői nem akarták tudomásul venni, hogy mialatt idekint álmodozunk és marcangoljuk egymást, az Otthon keményen dolgozik és ezért fejlődik. Tájékozottságuk nagyon hiányos volt; ezt igazolja az 56-os szabadságharc is. Az emigráció vezetői nem mertek büszkélkedni az Otthon fiaival, akik a kommunista rezsim alatt is egészségesek maradtak — testileg, lelkileg. Bizonyltja, hogy sportolóink világviszonylatban az elsők közé küzdöttek fel magukat; tudósaink tehetségét és sikereit szerte a világon ismerik; művészeink szereplésekor nem győzik az előadás idejét meghosszabbitani és bemutatásukat megismételtetni. A magyar erő, tehetség és szorgalom érvényesülése sohasem függött valamely politikai rezsimtől. Népünk fejlődése megvolt a Habsburgok idejeben, a Horthy rezsim alatt és megvan ma is. Az Otthon tisztában van azzal, hogy egy politikai rezsim vagy katonai megszállás sem tart örökké és mint a történelem folyamán annyiszor, osztozkodnia kell a kis nemzetek sorsában, amiképpen osztozkodni fog azok dicsőségében is. Volna elég dicsekedni valónk az Otthonnal és egyszer népünk fogja kárát vallani annak a sok mocsoknak, amit a külföldi magyar sajtó szünet nélkül szór mindenre, ami Hazulról származik. Ne felejtsék el az emigráció vezetői, hogy a Haza akkor is Haza, ha király, ha kormányzó, ha pártvezér vagy ha tanácselnök az államfoT A legtöbb emigrációs "vezető felvette az idegen állampolgárságot, de el akarják hitetni magukról, hogy ők az igazi magyarok, hogy ők fújják a passzát szeleket és ha eljön az idő, jogosan fognak beleszólni az Otthon vezetésébe. Nagy kár, hogy idekint nem tanultak Masaryk Világforradalom c. munkájából t "Ne gondoljuk, hogy csak úgy szerezhetünk hiveket egy politikai programmank, ha azt szünet nélkül hirdetjük .... Beszéljetek művészetről és irodalomról, ami a másokat érdekli. A politikai propaganda a gondolkodó főket gyakran el is idegeniti . .

Politikusaink, kevés kivételtől eltekintve, mindig másoktól várták a "magyar feltámadást." Hallottuk eleget: "majd megsegit az angol," "majd megsegit a német," "majd megsegit a Pápa," "majd megsegit az orosz," "majd megsegit Amerika" stb. Tapasztaltuk eleget, hogy a nagyhatalmak fütyültek ránk, vagy éppen" ránk törtek és tizedelték népünket, amikor mellénk kellett volna állniok. Minden népnek fizikai és szellemi téren saját magának kell kiharcolni a jobb életet és kár lidércfények után szaladnunk. Széchenyi eleget hangsúlyozta, hogy "mi magyarok csak magunkra szárnithatunk„" A Legnagyobb Magyar sokszor eles szarkazmussal ostorozta a realitás talajáról az üres ábrándozás ingoványába tóntorgó magyarságot. így: "A szavak dagályába szédelgő nemzet." — Ha az Otthon kezét fogjuk meg, egyedül ezzel segíthetünk helyzetén.

Sok tehetséges es nagymüveitsegü magyarnál hiányzik még a hazaszeretetnek a cselekvésre serkentő átütő ereje. Ha az USA elnöke, Anglia királynője_és a Pápa ajtót nyitottak a kommunista államok vezetőinek, sőt velük a legélénkebb diplomáciai kapcsolatot tartják fenn, az emigráció se szégyell.ie felvenni az Otthonnal — legalább a,kulturális — kapcsolatot. Különben úgy fogúnk“járni, mint a korabbi magyar emigrációk, akik felett — mialatt az álmodozásban és

23