Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
a folytonos marakodásban merültek el — elszállt az idő. Fajtájukat semmiben sem segítették, az Otthon pedig a körülményeinek megfelelően rendezte be életét. Ne tagadja le senki a múltját, ne szégyellje senki megvallani a hibáit. A hibákat helyre lehet hozni, a bűnöket kell levezekelni! Ha ezt tartjuk szem előtt, nem azt fogjuk nézni, ki melyik pártnak volt a tagja, kit melyik rezsim üldözött a politikai meggyőződéséért, hanem hogy ki a rendes magyar és van-e rátermettsége és bátorsága az óhazát segiteni. Soha annyiszor nem hallottuk az "öntudatos magyar" kifejezést és a vele való dicsekvést, mint az emigrációban. A legtöbb vezetőnél az öntudatot elhomályositja valamelyik pénzforrás tiszteletdijának fénye. Ha a kifejezést vizsgáljuk, vajon hol találjuk meg az irányt mutató vezetőinket? íme: "Öntudatos magyar az, aki ismeri a magyar nép történetét, föld- és néprajzi helyzetét, azok hagyományait, a múlt és a jelen problémáit és a magyar nép sorsának és helyzetének megjavítását életcéljának tekinti, azt megvalósítani igyekszik." Ma, amikor az emberiséget és a civilizációt az atombomba és az anarchia veszélyezteti, vissza kell térnünk a Tizparancsolat gyakorlatához, megkell békülnünk egymással, kezet kell fognunk az Otthonnal, ahol még élnek szüléink, testvéreink és gyermekeink és ahol magyar földdé porlanak elköltözött őseink. ELFOLYÓ EMLÉK Emlék . . . Savanyúuborkásodik bereked még az utcanéz is s lapos kockát nyel televíziós szemed már minden arcod visszamászna gyurmázó istenek kezébe árult visszhang^akad kettétört levegőben hajókémény ^ felhőt dohányzik és megfagyott hullám a jéghegy földünk kérődzik néhány kép lehull keret törik üveg reped s kéretlenül a tenger elfolyik Botond István Auburn, NSW Ausztrália Zk T
