Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám

gyen Időnk szállást keresni. Megtaláltam egy olcsó szállodát a főutcán, bementem, s megkérdeztem. A portás néni magyar volt, és mondta, hogy majd a szállást elintézi. Nem volt igen sok hely, de a magyaroknak van. Este jöttünk vissza, ott volt a mosolygó néni a román igazgatónőjével, aki tudott magyarul és tudta, hogy mi is tudtunk. De mindjárt azt kérdezte, hogy — Nem tetszik franciául va^y oroszul beszélni? — Az nem tetszett nekem! Ó, de merges lettem, persze nem mondtam semmit azonkívül, hogy csak magyarul beszélünk, mert a szoba fontosabb volt. Aztán fölmentünk, beszéltem a magyar nénivel, aki később adta nekünk a fürdőszoba kulcsát, másképpen fizetnünk kellett volna. Az ő viselkedése lett a legszebb erdélyi élményem.

Marosvásárhelyről siettünk haza, mert drága volt minden, főleg a benzin.

Kát hét múlva vége lesz az egyetemnek, vagy legalább számomra. Aztán nem tudom, mi lesz. J. . . . azt akarja, hogjr vele menjek Albániába (ha lehet), Görögországba, és Bulgáriába. Szeretnék menni én is, de csak Albániába és Bulgáriába; és csak egy rövid időre. J. egy hónapra

6