Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám

LEVÉL SZEGEDRŐL A Portland State University szegedi programjának lehetőségei­vel — mondanunk sem kell — magyar fiatal eddig még nem élt. Ki­használta azonban az alkalmat egypár amerikai hallgatónk, s hogy mennyire érdemes volt velük fáradozni, annak bizonyítékául hadd kö­zöljem az alábbi levelet, amit pár hete kaptam egyiküktől, Szeged­ről. Nem retusáltam? akinek szeme ven, lássa. —éji Kedves Lajoskámi Tényleg ne haragudj, hogy eddig nem Ír­tam egy levelet sem magyarul. Tudod, én sem szoktam sok­szor Írni, és akkor, amikor Írtam, mindig siettem. Őszin­te lusta voltam. Biztos találkoztál már a többiekkel, és tudod, hogy eddig mit csináltunk /a "többiek" a tanév végén hazajöt­tek, a levél írója a nyarat még ott tölti7. Remélem, mindent elmeséltek. Azt hiszem, hogy azt is mondták, hogy otthagytam az útlevelemet Szabadkán. Már voltunk a vona­ton Uj Vidék felé, amikor észrevettem, hogy nem volt ná­lam. Leszálltam az első faluban Szabadkáról, ahogy visz­­szamehessek az útlevelemért. Az autóban volt, kiesett a zsebemből, mikor aludtunk. Ez nem a lényeg, hanem az, hogy nagyon érdekesek s kedvesek voltak a magyarok, ahol leszálltam, mivel magyar falu volt. Szabadkáról mentem autóbusszal Belográdig. Athénig ez volt a legérdekesebb rész. Az egész odáig beszéltem Jugo-magyarokkal. A be­szélgetés nem volt valami különös, csak jó volt beszélni és figyelni a tájszólásukra. Tudom, hogy nem vagyok ma­gyar sem tudok magyar lenni, de akkor igazán éreztem maga­mat mint egy magyar. Tudod, Athénban s Isztambulban voltunk. Mindkettő szép és érdekes, de nem annyira mint Erdély. Nem azért mondom ezt, mert Te erdélyi vagy. Mindent, amit eddig mondtam, őszintén mondtam. Szóval, visszajöttünk Szabadkára, s onnan autóval Te­mesvárra. Mikor érkeztünk meg Temesváron, bementem az "Ibusz"-ba. (nem tudom, hogy hívják), és kérdeztem — van-e diák vagy olcsó szállás? — Magyarul kértem, de senki se értette, aztán németül. Akkor mondták, hogy nincs, és nem tudnak semmit sem ajánlani. Ezt mind hidegénél s udvari­atlanul csinálták. Ki akartam menni mikor mondtam vala.mit a Johnnak angolul, s mindjárt más lettek. Mondtuk azt, hogy amerikai hallgatók ■ vagyunk, és mindent- csináltak, sőt szállás is lett. Következő reggel mentünk Dévára, Vajdahunyadra és Szász­sebesre, ahol éjszakázni akartunk. Ott csak motel van, bementem, és mindjárt mondták, hogy nincs hely, pedig nem volt sok auto a parkolóhelyen. Tovább kellett mennünk Nagyszebenbe, de ott sem kaptunk helyet. Az autóban alud­tunk. Havazott és borzasztó hideg volt. Akkor igen tud­tam volna káromkodni, csak nem volt egy román, akinek mondjam. Onnan mentünk a kies Székelyföldre. Sajnos, csak a határán volt. Nálam nem volt a magyar-román tér­képem, s ezért csak kevés várost ismertem meg románul. Segesváron voltunk. Megnéztük a várat és Dracula házának a külsejét. Korán indultunk Marósvásárhelyre, hogy le-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom