Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
P I P A F U S T N E L Az amerikai magyartanárt munkájában kevés öröm éri. Várdy Béla szerint előbb-utóbb "vagy felőrlődik idegileg, vagy eladja magát egyik vagy másik félnek /ti. amerikai, emigrációs vagy hazai magyar érdekeknek/» vagy pedig visszavonul mindentől és bezárja magát egy önmaga-teremtette, külön világba." Ennyi bizonyos? sokszor úgy érzi, az ebeknek adja azt, ami neki szent, s hogy gyöngyeit a disznók elé hányja -- és ők megtapossák azokat lábaikkal, és néki fordulván, megszaggatják őt. Portland! magyar nyári programunkkal az idén szerény sikert arattunk. A beiratkozok alacsony száma dacára (összesen kilencen hallgatnak magyar nyelvet, heten magyar történelmet) szép eredményt értünk el minden tekintetben, egy hijján? a magyarság támogatása majdnem teljesen elmaradt, hirdetési kampányunk, ami a személyes levelek kiküldéséig terjedt, magyar ifjúsági körökben nulla érdeklődést váltott ki. Ezen én, a magam részéről nem csodálkozom — kb. ezt vártam első próbálkozásunk eredményéül. Portland elvégre meszsze van, a nyáron dolgozni kell, stb.} meghát fontosabb dolog is van a világon mint magyarul és Magyarországról tanulni, különösen azoknak, akik saját becslésük szerint amugyis tudnak magyarul és esetleg azt is tudják, ki volt Mátyás király. Mindezeket megértem és méltányolom, még azt is, hogy egyesek — állitólag — azért nem engedték fiúcskájukat ill. leánykájukat el, mert nem voltunk hajlandók megigérni, hogy kilenc héten át in loco parentis ügyelünk egyetemista-korú csemetéik erkölcsi makulátlanságára. Nagyon szivén ütött azonban az a hir, amit a csepürádión hallottam nemrégen, miszerint bizonyos helyeken aktiv propagandát fejtettek ki megnevezetten egyének programunk ellen. "Ezt is az Éltető csinálja?" — hangzott el a kérdés pl. Clevelandban, s támadás érte azokat, akik a tanfolyam hirdetésével a helyszínen foglalkoztak. Miért? — Mert a portlandi programnak szerződéses viszonya van a szegedi József Attila Tudományegyetemmel, s mert Éltető Szegedre is verbuvál. Ez pedig megbocsáthatatlan bűn olyanok szemében, akik minden Magyarországgal való kapcsolatot elleneznek, különböző ostoba, politikai meggondolatlanságokból. Ezen sincs mit csodálkoznom tulajdonképpen, hisz jól ismerem a céget. Mégis rosszul esik? fáj a saját bőrünkön tapasztalni azt, amiről egész történelmünk tanúskodik — hogy a magyar legádázabb ellensége mindig a magyar. Nem elég az embernek megküzdeni a bürokráciával, az anyagi és fizikai nehézségekkel, ^az amerikai környezet közömbösségével, sőt negativ beállitottságával -- még azzal is számolnia kell, hogy minden nehezen kivivott, parányi sikert semmivé tehet egy-két hájfejü hazaffy rosszmájuskodása. Akinek inge, kérem, vegye mind magára. A portlandi magyar program körül nincs miért bocsánatot kérnünk senkitől, és ha Isten engedi, továbbra is fenntartjuk,^ teljes^egészében. A^hazaffyk pedig, ha már nem segitenek, legalább ne gátoljanak munkánkban.--éji