Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
fogni, magyarnak megtartani, és nyelvünk felett őrködni igyekszik. A cikkek olvasása közben az ember szinte úgy érzi, támpontot talált ebben a bizonytalan, rohanó világban. Én ez év januárjában érkeztem Amerikába . . ., 25 éves vagyok* Mégnem régóta dolgozom, ezért -- és ezt igazán sajnálom — anyagilag még nem tudok hozzájárulni a lap kiadási költségeihez. Levelem mellé néhány verset csatolok, kérem döntsék eltűnők, érdemesek-e leközlésre. Ezekkel egyúttal benevezek a lap szépirodalmi pályázatára is. — Bartók Zoltán, New Brunswick, N. J. Kedves Zoltán! Isten hozott sorainkba. A verseket köszönjük, egyet már közlünk is. A lap anyagi támogatását nyugodtan halasszad későbbre, addig fogadd szeretettel. Jó szerencsét! —éji ITT-OTTnak» Nagyon örültem amikor tegnapelőtt megismerkedhettem a ti kitűnő magyar kiadványotokkal, az ITT-OTT c. folyóirattal. ^Biztos vagyok abban, hogy ti sok magyart összehoztok. Én is a világi^magyarokhoz tartozom és egy jó együttérzést kelte folyóirat olvasása. En 1957-ben jöttem el hazámból és most San Franciscóban élek. Napi munkámon kivül bábkészitéssel és kis színházammal foglalkozom, dobálok most összehozni egy pár magyart, hogy magyarul adhassunk elő egy-két bábjátékot az itteni fiatal magyarok részére. Az otthoni Állami Bábszínház és a tőlük ajánlott szervezetek nagyon segitségesek voltak amiben küldtek részünkre^szövegkönyveket és más bábanyagot is. Szeretnék veletek összeköttetésben maradni és nagyon szeretnék folyóiratotokhoz valahogy hozzájárulni. ! Legyétek olyan szivesek és kezdjétek el küldeni részemre az ITT-OTT-ot. Pénzt nem tudok most támogatástokra küldeni, de remélem,legközelebb' fogok tudni. Remélem, valamiféle választ kapok tőletek. Addigis hazafias és barátságos üdvözlettel — Thomas I. Roman, San Francisco. Kedves Tamás! Bábszínházad rendkívül érdekel, úgy is, mint apát, úgy is, mint tanárt. Igazán szép lenne, ha körútra mehetnétek vele valamikor -- a gyermekeknek olyan keveset tudunk adni, hogy egy jó bábszínházi sorozat majdnem minden pénzt megérne. Kár, hogy a távolságok itt mindent megakadályoznak! Sok szerencsét kivánunk szép kedvtelésedhez, reméljük, még látunk a "színpadon." A lap megy. Külön válaszra sajnos csak ritka esetben jut időnk. Módodban volna-e eljönni a Chautauqua-i magyar hetünkre? (Lásd fennebb a meghivót.) —éji ITT-OTTnak: Örömmel olvastuk folyóiratukat, hiszen ez az első magyarnyelvű újság, amit Magyarország elhagyása után kézbevettünk. Három hónapja élünk Párizsban, hárman; három lány, két 19 és egy 23 éves. Jelenleg mi is roppant nehézségekkel küzködünk, egyelőre lapjukat támogatni nem tudjuk, de szeretnénk havonta hozzájutni — amennyiben erre van mód. Valóban, nagyszerű elgondolásnak tartjuk programjukat; tehát megtalálni az igaz magyar utat, ősi örökségünket fejleszteni és továbbadni! Érdeklődünk a kiadott pályázatok iránt; a magyar vendéglátó akció lényege miben áll, valamint -- ami nagyon fontos lenne számunkra — szeretnénk tudni, a frissen Amerikába kivándorolt fiataloknak van-e lehetőségük tanulmányaikat egyetemen vagy főiskolán folytatni? Baráti üdvözlettel -- Velhey Gyöngyvér, Almássy Klára, Pá Anna, 49, rue de Charonne lle, Paris 75011, France. 37