Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
mái, például az elidegenülés folyamata. (Akik a mai szocialista irodalmat ismerik, tudják, hogy az elidegenülés változatlanul problémája az úgynevezett "szocialista" országoknak.) A mai anarchista irók egyrésze szintén ezt az optimista felfogást vallja. Marx Károllyal együtt ok is hisznek abban, hogy a technológia fogja felszabadítani az elnyomott embert, feltéve, hogy a világ megtalálja a helyes társadalomszervezés kulcsát. Az iparosodás fejlődésével azonban olyan jelenségek is felmerültek, amelyek az előbbiekkel ellenkező hatást váltottak ki. Németországban a roraanticizmus nagyjai (Herder, Goethe, ^Schiller), Angliában az idealizmus képviselői (Carlyle, Ruskin) erősen kritizálták a technológiai fejlődést erkölcsi és esztétikai szempontból, káros következményei miatt. Legpesszimistább talán Spengler Oswald volt, aki egyenesen megjósolta az eliparosodott Nyugat bukását. De hasonló pesszimista hangokat üt meg időnként Toynbee angol történész és Mumford amerikai iró is (Lewis Mumford, Technics and Civilization. 193^$ The Myth of the Machine, 1966). Az utóbbi szerint feltartóztathatatlanul haladunk egy gépesített világ felé, melyben az emberi gondolkodás is teljesen egyöntetűvé válik. Fennmaradhatnak-e akkor a nemzetiségi kultúrák? (S egyáltalán, a nemzeti kultúrák?) Próbáljunk meg erre a kérdésre most néhány, esetleg egymással ellentétes, gyakorlati választ, illetve példát nyújtani. Mondanom sem kell, a rendelkezásemre álló idő alatt csupán néhány alapgondolatot tudok érinteni, hogy ezzel anyagot nyújtsak a további vitára. Vegyük előszöris önmagunk helyzetét, és vessünk néhány pillantást a technológia és a szétszórtság viszonyára, mind fizikai, mind szellemi szempontból. Fizikailag a technológia fejlettsége megkönnyítette a magyarság szétszóródását. A Ráko'czi Ferenc korabeli emigráció csupán Európában szóródott szét, a Kossuth-i emigrációból már tengerentúlra is jutott, a második világháborút követő emigráció pedig mondhatni az egész világon szétszóródott. Ugyanakkor azonban a technikai fejlődés megadja a fizikai öszszetartozás legalábbis ideiglenes lehetőségét. Gondoljunk csak az otthon és a külföld közötti látogatások lehetőségeire, úgyszintén (szétszórtsági szempontból) a világrészek közti közlekedés adottságaira is. Persze, ezekkel nem mindenki él. Szellemileg a technológia vívmányai megkönnyitik a gondolatközlést (újság, rádió, televizió). Ez azonban kétélű fegyver, felhasználható a nemzetiségi--sőt nemzeti--kulturák fenntartására, de elnyomására, megsemmisitésére is. Az úgynevezett "kultur-imperializmus" nemcsak nemzeteken belül, de az egész világon észlelhető jelenség (lásd a nagyhatalmak "kulturintézeteit"). A kultúrát könnyű az ideológia szolgálatába állitani. Visszatérve Mumford gépesített emberére, egy másik szempontból is nézhetjük a dolgot. Az autóközlekedés, háztartási cikkek, a televizió tömegárusitása lassan az egész USA-t átfogó tömegkultúrához vezet. A helyi sajátosságok háttérbe szorulnak. Nem csodálatos, hogy a keleti tengerpartról elindulva, ötezer kilométert utazhatsz nyugat felé úgy, hogy mindenütt angolul beszélnek, mindenütt ugyanabban a motelben szállhatsz meg, ugyanazt a hamburgert rendelheted, és ugyanazt a TV műsort kapcsolhatod be? Csodálatos, de egyben borzasztó is. Attól függ, hogy derülátó vagy borúlátó vagy-e. Ez pedig nem tényeken, hanem belső magatartáson alapul. Van-e kiút a derűlátás-borúlátás kettősségéből? A kérdés azért 6
