Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
arrat hogy a mosógépre az ember l8#-os kamatot fizet, ha a Searstől veszi,„megállapodtunk, hogy csinálunk e^y kis "investment club"-ot, amit 2Ludányiné/ Panni fog kezelni,s ezért elneveztük Panny Investment Clubnak. A kővetkezőképpen működik ez a P.I.C. Húsz dollár a minimum, amit be lehet adni. Ki lehet venni, kölcsönként, a befektetett öszszeg tízszeresét, de nem többet, mint $500-t. Ha ennél valakinek többre van szüksége, akkor azt csak külön kérvényre, minden tag jóváhagyásával ad juk ki, nehogy valaki annyit kivegyen, hogy ne jusson a másiknak. Minden kölcsönvett összegért havonta 1% kamatot hozzáadunk, amiből az év végén 50%-ot magyar célra fordítunk, 50^-a pedig visszamegy azoknak, akiknek a pénze be van fektetve. Ebből a múlt évben bejött valami $140 mint kamat, és ebből--miután megállapítottuk, hogy az ITT-OTT jó magyar cél—, az ITT-OTTnak adtuk a kamatok 50%-át. Van egy kis alapszabályunk, amit mi irtunk} minden szavazással megy (mindenkinek van 1 szavazata, függetlenül attól, mennyit fektetett be). Uj tagok egy alapitó ill. régi tag támogatásával jöhetnek közénk} egy évig próbatagok. Van kb. $2000-ünk igy, ami majdnem mindig ki van adva. Es nagyon érdekes—nekem is van egy párszáz dollár adósságom itt—nem esett még soha olyan jól kamatot fizetni, mint amikor Panni küldi a számlát. Tessék, próbáljátok ti is meg. A másik dolog, ami tkp. nem annyira magyar ügyet szolgál—én legalábbis nem szeretem magyar ügynek nevezni—az Illinois-i Pannónia Inkorporáció. Négyen az ITT-OTTosok közül két évvel ezelőtt összeültünk privétim és elhatároztuk, hogy valamit kellene csinálni* mindenki keres pénzt Amerikában, hát keressünk mi is pénzt. ügy láttuk, hogy az ingatlan (szakmából épitész vagyok egyébként) jónak hangzik, gondoltuk, csinálunk egy ingatlan szindikátot. Összeadtunk $500-at és elmentünk egy görög ügyvédhez, s csináltunk egy alapszabályt, piroskönyvvel, mindennel, s megállapodtunk abban, hogy $500-ért fogunk részvényeket árulni, és hogya tőkét befektetjük ingatlanba. Ez volt 1970 márciusában. Elkezdtük a részvényeket számolni, mentünk házról-házra, ismerősökhöz, párezer dollárt mi is befektettünk} ugyanis az volt a számításunk, hogy 1—2 ezer dollárjuk 15 év után mar az 56-osoknak is akad. Viszont 1—2 ezer dollárral az ember nem tud semmit se csinálni—tizszer egyezer nem olyan jó , mint egyszer tízezer. De ugyanannak az évnek szeptemberére—tegnapelőtt volt épp két éve, meg kell ünnepelnünk—vettünk egy 16 lakásos bérházat 8 üzlethelyiséggel. Azóta is minden ki van adva, vannak magyar lakóink—de ez nem magyar dolog, hacsak a lényeg nem az, hogy anyagilag magunkat megerősítsük, akkor talán igen. Most két év után pl. a cserkészeknek kiadtunk egy kis irodahelyiséget—nem ingyen, kiadtuk, ha valamivel olcsóbban is, mint másnak. A másik lépésünk* elkezdtünk épiteni egy uj, háromlakásos "town house"-t, ami most van befejezés alatt, talán a hónap végére meglesz. Szóval* a múlt év, 1971 végén, december 31-ikén, a P.I.-nek volt kb. $40,000 tényleges vagyona,s kb. $114,000 volt a kezünk alatt. (A banktól pl. kamtunk egy $88,000-es kölcsönt.) Csak azt akarom kimutatni, hogy két év alatt pár embernek a munkája mit eredményezhet ebben az országban. Ne értsetek félre* hálisten nincs szükségünk senkire, a csikágóiak ellátnak bennünket részvényvevőkkel, de ha érdekel valakit a dolog, szívesen adunk el részvényeket. A harmadik dolog, amit még szeretnék megemlíteni, az az ITT-OTT anyagi helyzete. Valójában azt az értheteilen anyagi elszámolást— apropó, ki érti azt, amit mi közlünk? /Hatalmas nevetés/ Nagyon 85
