Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
í boldog vagyok, mert úgy csinálom, hogy ne értse senki. De végeredményben ennyi az egész* mindig odairjuk az elszámolás fölé, hogy ez a múlt havi aktivitás. Hogyan mutatja ki az ember azt, hogy van pénze, de mégsincs pénze? Ez a nagy problémánk. Ugyanis sohasincs pénzünk, de van mindig egy pár dollárunk. Elég nincs, mint ahogyan Lajos mondta. Mindig vannak olyan kifizetetlen dolgaink, amire nem futja. És mivel az év elején egy kicsit átorganizáltuk, rendszeresebbé tettük az egész ITT-OTTot, kellett egy olyan anyagi alap, amire számitani tudtunk. Mert lehet, hogy jön egy ötös vagy egy tizes holnapután, de azzal nem lehet számolni, csak azután, miután már megvan. Tehát körbeküldtünk—kizárólag a közeli ismerősöknek— e^y levelet, megmagyarázva, hogy mit akarunk,s felkértük őket, hogy bármennyit—akár egy vagy két dollárt—ajánljanak meg és havonta küldjenek be rendszeresen, hogy erre valamit alapozhassunk. Ennek az eredménye az lett, hogy kilencen megajánlottak egy havi összeget ($2 volt a legkevesebb, $25 a legtöbb), amit havonta, becsületesen megküldenek. Itt már annyi össze jött, hogy valamit alakitani tudunk* havi $117. Ez csak kilenc embernek az adománya. Szóval* ha ezután a jólsikerült kis konferenciánk után el tudjuk érni azt, hogy lesznek itt olyanok, akik azt mondják, egye fene, én is adok neked $x-et, havonta, akkor az ITT-OTTnak a munkája és rendszeresitése sokkal de sokkal jobban megoldható. Higyjétek el, sokkal többet érünk el $5-el, amiről tudjuk, hogy bejön, mint $lO-el, ami esetleg bejön. (Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet még $lO-eket utána küldeni!) Azt mindenki elvárja tőlünk, hogy jelenjünk meg, kifogásolja a rendszertelenséget, de viszont sokszor ki kell fizetni $150-t és van $80-unk a bankban. Amint Lajos mondta, az igazság az, hogy egyeseknek—csak rosszul mondta, nem évente, hanem havonta $l00~ba kerül majdnem, extrán a lap(nem akarok személyeskedni--hol vagy, András?). Szóval ilyen dolgok történnek, s az ember néha összeadja—de nem, hisz jobb is, ha nem adja össze--merthát ki kell fizetni a számlákat, hitelünk van már több helyen,a hitelt nem lehet elrontani, mert akkor nem kapunk papirt. Tehát* szívleljétek meg ezt nagyon, mert ez egy nagyon fontos dolog. S aki úgy érzi, hogy meg tud ajánlani havonta egy dollárt, vagy amennyit tud, tegye meg (de ne ajánljatok meg semmit, ha aztán nem külditek, mert az a legrosszabb!). Az évi megajánlást persze egészében egyszerre is be lehet fizetni, mondjuk januárban—ez még jobb, elvégre meghalhatsz közben! De hadd térjek vissza az elszámoláshoz, A következő befizetések szerepelnek a havi, anyagi elszámolásokon* készpénz, kiadás, postai letét—ugyanis a lapot egy non-profit szervezet, a Hungarian Cultural and Educational House, Inc. égisze alatt postázzuk hivatalosan (s ezért az_adományokat le lehet vonni az adóból), tehát előre ki kell fizetnünk a belföldi postaköltségeket s erre minden hónapban le kell tennünk pénzt. Ezen kivül volt egyszer valami extra $50-ünk, úgy gondoltuk, befektetjük a Pannyba—ez a befektetés rovat. Aztán van aprópénzünk (a bankba be nem tett, kisebb összeg). Ezen kivül van üzemi alapunk, amibe a lap lehúzása, összerakása, postázása kerül. Jelen pillanatban—és még nem vagyunk az év végénél—a mérlegünk szerint az üzemi alap $l03-al adósa a kasszának, ill. jelen pillanatban $103 kellene ahhoz, hogy ne legyen adósságunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsen $103-unkJ de azért, hogy tudjunk dolgozni, ezt a $l03-at el kellett venni más alapból. Azaz, a reggelit meg kellett^ spórolni a vacsorán. Tehát még kellene egypár rendszeres adakozó csak ahhoz, hogy a jelenlegi költségeinket fedezni tudjuk, és hogy ne kelljen Andrásnak, Lajosnak és nekem állandóan 86
