Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
leit tennénk, ezzel meghatározva azt a középutat, amit a mai pártnemesség és a pénz-nemesség lehetőségei között ki kell alakitanunk. A közügy, a politika alkotás, és nincs Dolitika alkotás nélkül. Tizmillió magyar otthon szül, létezik, túlél és ezzel alkot, ha tetszik, politizál, mint teszi ezt a felvidéki, az erdélyi és a délvidéki magyar. Vajon a más országokba telepedett magyar tud-e alkotni? A megmaradás lényege az^ alkotó feladat éppen annyira, mint ahogyan alkotni sem lehet magyar módra, ha magyarságunk elfogyatkozik. Hogyan kivánhatod megma itt, idegenben felnövő fiadtól, leányodtól, hogy magyar maradjon, ha ennek nem tudod megadni az alkotó, a továbbvivő értelmét? Sok szülő azt szeretné, hogy mert ők alkotók voltak, és ez nem sikerült, ma a tagadók sorában vannak, ezért gyermekeik is álljanak be a tagadók közé. A gyermek magyarságának egyetlen alapja, hogy szülei magyarok voltak, vagy mert talán a helyi társadalom ezt többé-kevésbé megkívánja tőlük. Ha ennek az itteni magyarságnak nem marad ennél sokkal többje, ha nem marad valóságos alkoto motivációja, akkor bizony már egy emberöltő távlatában is nagyon, de nagyon kevesen fognak maradni. En úgy latom, nemcsak mint magamcsinálta oolitikus, de mint négy országon-kivü.1 született gyermek apja, hogy magyarnak- maradásunk alapfeltétele itt szétszórtságunkban, hogy alkotó feladatokat találjunk, és ezeknek tudata segítsen át az alapkövetelményeken, hogy népünk nyelvét, kultúráját, társ- és sorsproblémáit megismertessük. Meg kell ezt követelnünk önmagunktól, de ennek elismertetését otthon is ki kell harcolni. Ha van a határontuli magyarságnak létjogosultsága, ez csak valóságos feladatok végrehajtása lehet, nem érzelem, nem dollár-buksza, nem honvágy vagy felszabadító álom. Magyarságunk nem politikai teória, vagy feltételekkel nehezített álom- valóság. Magyarságunk ma paraszti racionalizmus, nekünk számítani kell, ha aratást várunk, kajálnunk kell, ha bort akarunk inni. Ma már nem szántanak faekével, a kapálásnak is megvannak a maga kompjuter-által előirt módszerei. Ám jöjjenek, akik ismerik a mai csodaszert, mi csak azt tudjuk, hogy miért kell szántani, ők azt is tudják, hogy hogyan. Én ebben két nemzedék egymásratalálását látom, jaj annak, aki az öregektől a fiatalabbak felé, de jaj annak is, aki a^fiatalok felől az idősebbekkel szemben árkot, torlaszt vagy akadályt emel. Én hiszek a vérszerződésben. A mai politikai struktúra A határontuli magyarság politikai beallitottságát vizsgálva,több megközelitési formát szoktak használni. A legtöbb módszer, véleményem szerint, meglehetősen elavult, kifejezései pontatlanok és meghatározhatatlanok. A másokat valahová kegyetlenül odeitélők serege, vagy a magukat valmihez odavalló piciny, politikai sejtek egyaránt a "verbunkos politika11 gazos mezőin acsorognak. Az egyszerűségeket kedvelők még ma is szivesen osztályoznak a jobboldali-baloldali jelzők alapján. Ezen a téren nehézséget okoz, hogy minden kommunista pártnak is van egy úgynevezett jobb- és baloldala, ha tetszik, szárnya. De még fokozza a nehézségeket, hogy roinden földrészen, minden más államban ezt a jobboldal-baloldal elkülönítést merően különbözően határozzák meg, az oldalakat más és már attribútumok jellemzik. A magyar jobb- vagy baloldal más országokban eltérő, önmagának ellenmondó filozófiákhoz kell, hogy közeledjen, hogy politikailag életben maradjon. Talán Amerika a legjobb példa erre, ahol a jobboldalt a WASP kifejezés közelíti meg, (white, Anglo-Saxon, protestant--fehér, angolszász, protestáns). Ilyen alapon persze nem sok magyart lehet hivő amerikai jobboldalinak te38
