Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
ben pedig a második és harmadik generáció átveszi az egyházak nagy többségében a vezetést. A presbiteri gyűlések nyelve és a jegyzőkönyv szövege egyházaink nagyobb részében ma már angol. Jellemző: a kétnyelvű Reformátusok Lapja ezen a nyáron átváltott arra, hogy angol a külső fejléc és a lap első fele angolul van, a második magyarul. Két nagy bevándorlási hullám frissiti fel az amerikai magyarság állagát az elmúlt negyedszázadban. Az egyik a II. Világháború utáni D.P. bevándorlás, a másik az 56-os menekült sereg.^ Az egyház számára sajnos egyik hullám sem jelentett lényeges újjászületést. (Természetesen voltak szivet melegítő kivételek, én most itt nem ezekről, hanem a szabályról beszélek.) A D.P. réteg osztálybelileg,^az 56-os világnézetileg maradt idegen a magyar parasztgyülekezetektől. Különösen 56-ban olyan mértékben lendültek akcióba gyülekezeteink, mint soha annakelótte. Ezrekre megy a száma az egyházak által letelepített 56-osoknak. Nem épültek bele az egyházba. A két bevándorlás szolgáltathatta volna az amerikai magyar egyházakban majdnem teljességgel hiányzó értelmiségi réteget. Ez nem történt meg. Intra muros peccatur et extra. Kettőn állt a vásár, illetve a vásár elmaradása. De hogy elmaradt, az tény. Lett volna mégegy szerv, amely a magyar kultúra mentora és bábája lehetett volna ebben a világban. Ez az Amerikai Magyar Református Egyesület. Mint fraternális biztositónak, a szövetségi törvény előirja neki a kulturális tevékenykedést. Sajnos ebből soha nem lett prédikációs halott. Az Egyesület nem alkotott fórumot, amely a sajátos magyar-amerikai kultúra laboratóriumává vált volna. Segélyezett és segélyez kulturális igényekkel fellépő alakulatokat, de hogy ennek mi az eredménye, azt a helyzet sivárságából láthatjuk. Utolsó kérdésünk: quid nunc? Mi lesz holnap? Ha csoda nem történik, teljes beolvadás. A magyar verejtékkel megépített katolikus templomok egynegyedében hangzik már csak fel a magyar szó. ír, olasz és lengyel hátterű papok vezetik a volt magyar plébániákat és a megmaradt 70-80 éves magyar gyónni sem tud már anyanyelvén. Református téren még jobb a helyzet, de nem tudjuk,, meddig. A csúcson 13^ magyar református templom állt az Egyesült Államokban. Ma 101 a számuk. Itt csak egy sovány vigasz van: az eladott templomok ára a megmaradt magyar munkát szolgálja. De a 101-ből már van 5 olyan, amelyben megszűnt a magyar istentisztelet. Ez a folyamat nálunk is gyorsulni fog. Magyar lelkészkézségünk nincs. Az óhazai egyházak is lelkészhiánnyal küzködnek, onnan utánpótlást nemigen várhatunk. Történik pedig mindez egy olyan időszakban, amikor amerikai életünkben az ethnikai kisebbségek öntudatra ébredésének az idejét éljük. A melting pot elmélet nemigen tartható tovább. Helyét átveszi a mozaik elmelet. A mozaik pedig akkor szép, ha minden kő tartja sajátos jellegét és úgy simul bele az összképbe. Magyar szinünk megtartásával tehát nemcsak magunknak tartozunk, de annak a társadalomnak is, amelyben benne élünk. Mi lesz ebben a szerepe az egyházaknak, magyarság-szolgálatunk e tisztes, hosszú korra visszanéző eszközének? Nem tudom .... Ha minden úgy megy tovább, ahogy eddig, akkor nyugodtan leírhatjuk. Beolvadás lesz a sorsunk. Ha azonban támaszt az Isten olyan értelmiséget, amelynek van magyarság-tudata s amely a meglévő egyházi kereteken belül is vállalná a szolgálatot, a szétszórt csontok összeállhatnak, a haldokló megelevenedhet és újra szolgálhat. 26
