Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
vaotthon Ligonier, Pennsylvaniában, 1921 július 4-én nyilt meg. A magyar evangélikusoknak kilenc önálló gyülekezete van az Egyesült Államokban. A magyar gyülekezeti szolgálatban álló lelkészekhez ha hozzáadjuk a nyugalmazott és az amerikai, vagy intézményi szolgálatban álló lelkészeket, ^ akkor ma lói felszentelt magyar református lelkész él az Egyesült Államokban, valamint 24 evangélikus lelkész.^ Miután a történeti részt dióhéjban elétek tettem, térjünk rá a szolgálat felmérésére. Amit most mondandó vagyok az szigorúan egyéni mérlegelés. Amerikai magyar egyházaink a világ legparasztibb magyar alakulatai. Az alapitók, a fenntartók 95-96%-a magyar paraszt, vagy paraszti ivadék. Tömege öt megyéből jön: Gömör, Borsod,^Abauj, Szabolcs, Szatmár. A gyülekezetek 3/4-e megalakul 1914 előtt. Pszichológiai képletét meghatározza az a tény, hogy 98%-uk háttere zselléri ér törpebirtokosi. Túlnyomó többségük ideiglenesnek tekinti az amerikai tartózkodást egészen a trianoni békéig. Az egyház nemcsak lelki otthon, de a magyar gettó központja is, társadalmi szervezet, klub, szociális ágentura, s—mindenek fölött— a nemzettestbe otthon igazán soha be nem került paraszt számára a demokrácia iskolája. Különösen a protestáns egyházakban. A paraszt gyülekezet telket vesz, templomot épit, magát kormányozza, papot választ és fizet, egyesületet, árvaházat, öregházat alapit és tart el. Minden erénye és bűne ennek a háttérnek a következménye. Erénye az, hogy villámgyorsan bizonyltja: alkalmas saját maga megszervezésére és kormányzására. Bűne: az átmenet nélkül nyeregbe került szolganép bűne. Taktikailag tud gondolkozni, stratégiailag nem. A demokratikus életforma mechanizmusát ösztönösen es gyorsan magáévá teszi, de a hatalom felelősségét, különösen a jövőre való tekintettel nem tudja felfogni. Civilizációban él, de nem kultúrában. Őriz magában egy képet az óhazáról, amely 50, 60, 70 esztendős kép, de sajátos magyar-amerikai kultúrát nem teremt. Ha egy angol kifejezéssel akarnám jellemezni, azt mondanám: holding pattern. (No persze, ez nemcsak a most vizsgálat alatt levő bevándorló réteget fenyegeti.) Papsága vegyes képlet. Kb. 60$-ában magyarországi végzettségű, 40^-a amerikai szemináriumokban végzett. A hazai végzettségűeknek megvan a hagyományos teológiai képzettsége, az amerikában végzetteknek kevésbé. A kor teológiai, spirituális és kulturális áramlatai nagyjából érintetlenül hagyják. Az igehirdetés tárgya és hangja a magyar egyházak 80^-ában nyugodtan beillenék a századeleje atmoszférájába. A lelkész és a gyülekezet viszonya sajátos. A tagság és a presbitérium a legtöbb helyen keményen kézben tartja a gyeplőt ("Én fizetem a papot, én parancsolok neki."). Az előrelépés, ahol megtörténik, okos diplomáciával és óvatos manőverezéssel érhető csak el. Egyházmegyéi és kerületei lényegében konzisztoriumok, kormányzást a helyi gyülekezet fölött igazán nem gyakorolnak. A magyar gyülekezetek szellemükben kivétel nélkül kongregacionalisták. A nyelvkérdés a harmincas évekre érik életbevágó problémává. Felnő a második generáció, amely amerikai iskolázottságu, elég jól beszél magyarul, de az elvont fogalmakkal már angolul találkozott és nem magyarul. Van egy 10-15 éves szakasz, amely alatt próbálják az egyházak tartani a csak magyar egyházi nyelvet, de az emiatt való lemorzsolódás (többek között a vegyesházasságok miatt) olyan méretű, hogy kényszerűségből be kell vezetni az angol istentiszteleteket. Ez a folyamat a II. Világháború végére befejeződik. Az 50-es évek25
