Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
csolódik ez ahhoz, amit András mondott. Ezek a román telepesek megtartották görögkeleti, ortodox vallásukat, és bár nyelvük magyar lett, románoknak tartják magukat. Le játszódott az első világháború, Trianon, jött a nacionalista román rendszer és a második világháború, és ebben a faluban ez az 1,200 ember a mai napig magyar anyanyelvű románnak tartja magát. Pópájuk nem is tud románul, magyarul tartja az istentiszteletet. Másik érdekes adata, hogy a székelység szaporodása nem akadt meg. Ceausescu politikája bár a szétszóródást akarja ösztökélni a magyaroknak, ez nem mindig negativ hatással jár a megmaradás szempontjából. T.i. a románoknál is elterjedt egyes vidékenaz egyke vagy egyse járvány—igy pl. Hunyad megyében, ami mindig erősen román volt. Most ott növekszik a magyarság száma a szaporább székelyek odatelepitése által. Első Ízben kerültek ide székelyek. Szintén szeretnék kitérni a "szuperember" illúziójánaka lehetetlenségére. Eszembe jutott egy brazil filozófus ragyogó tanulmánya az "átlagember" lehetetlenségéről. Mi az átlagember? Ideális átlagember nincs! Ugyanígy nagyon nehéz elképzelni, hogy mi az átlag amerikai. Ha el is merünk ilyet képzelni, a keveréke kb. olyan lesz, mint a kecsappal leöntött kóser töltöttkáposzta. Ötödik és utolsó hozzászólásom a kultúrához, a népiséghez, a gyökerekhez való ragaszkodáshoz való viszonyulásunkat illeti. Szeretném azt felvetni, hogy mennyire fontos az, hogy megkülönböztessük élesen ezt a ragaszkodást a türelmetlen politikai nacionalizmustól, ami nem ágit. Ami a népi gyökérből ered az egy természetes folyamat, ami családi, közös szépségekre van alapozva. Ha igy nézzük az etnikumot, akkor az nem lehet gyűlöletek alapja. Aki igy szereti saját népiségét, az fogja a másik népiséget, kultúrát is szeretni. Tehát— a szeretetre éhes most a világ! A francia forradalom óta kiszabadított gyűlöleteket mostmár megunta a világ . . . úgy Keleten, mint Nyugaton. Az emberiség a szeretetre vágyik . . .." TÓTH CSA3A megköszöni az összejövetel lehetőségét és összefoglalja a két előadás alapgondolatait: a külföldi magyarság szétszórtsági mivoltát, az ezzel járó problémákat, és a problémákra hasznosítható más népek tapasztalatait. Mellesleg megjegyzi, hogy a két előadás hatásosabb lett volna fordított sorrendben. Chászár Ede előadásával kapcsolatban, nekünk McLuhant kell követnünk. Ugyanis mi nem vagyunk Hilton turisták, hanem a nemzet ötödik csoportja, kik elszakadtunk az anyaföldtől és most szétszórtságban élünk. Nekünk ennünk kell, inni, öltözködni, gyermekeinket fel kell nevelni és ehhez igenis szükség van arra, hogy gyermekeink együtt járjanak iskolába az amerikai olaszokkal, Írekkel és az angolszászok gyermekeivel. Tehát nekünk be kell illeszkedni. Mi itt élünk. Ha nem tetszik, elmehetünk máshova, de akárhova megyünk, ugyanolyan szétszórtsági magyarok leszünk, ugyanazokkal a problémákkal fogunk küzdeni. "Mielőtt tovább megyek,^ arra szeretnék kitérni, hogy nagyon tetszik nekem az eddigi felszólalások nyílt és szabad hangja. Csak az ITT-OTT független, szabad fórumán tudom elképzelni, hogy ilyen különböző vélemények kifejezésre juthatnak .... Amint mondtam, nem tudjuk elkerülni, hogy lelki és kulturális szempontból ne legyünk befolyásolva környezetünk által. Élet-területünk állandóan hatása alatt tart. Mi is el kell határozzuk, hogy problémáinkat megoldjuk, úgy mint a zsidók, az örmények és a görögök. 19
