Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
kérdésre sok amerikai és más külföldi magyar család adott megnyugtató feleletet: kizárólag a gyermekek és a szülők közötti érzelmiszellemi viszony hatásfokán múlik a megmaradás lehetősége. A magyar mivoltára sokat adó szülő mentalitása minden kényszer nélkül átsu? árzik a gyermekekre, akik olyan természetesnek tartják majd, hogy k idegenben született MAGYAROK s nem angolok, nem franciák vagy németek, minthacsak Magyarországon születtek volna. Ennek szép bizonyítékát láttam itt Portlandban is a Gáborék családjában, a kis Vazul, Csaba és Botond személyében megtestesülve, akik nemcsak ősmagyar nevükkel jelzik hovatartozandóságukat, hanem tudatosan vallják magukat idegenben született magyaroknak. Ugyancsak itt gyönyörködtem a Baloghék parányi Pirikéjének kedves magyar beszédében s legnagyobb meglepetésemre a Bazár forgatagában is magyar gyermekhang csilingelősére lettem figyelmes: a Pleskóék apróságai civakodtak. Tudom, hogy a szélrózsa minden irányában szétszórt magyar családok ezreiben él és ÖRÖKLŐDIK a magyarság-tudat s nem kell aggódniok a kishitüeknek, hogy mi is a régi idők expatriáltjainak a sorsára jutunk. Sőt Sharon Heath, ma már Éltető Zsuzsika, azt is bebizonyitotta, hogy az akarat és szeretet jegyében az idegen is magyarrá válhat, magyarabbá sok opportunista szájhősnél, akik a régi magyar társadalom dajkáló öléből kiesve, a világ forgatagában elvesztették morális egyensúlyukat s lefedüdve, lehasalva, a társadalmi másodrendüség kegyelmi morzsáit csipegetve, sodródnak siratatlanul megérdemelt végzetük felé. Most már rövidesen repülök vissza Alliance, Ohioba, abban a tudatban, hogy a portlandi drága emlékek és kedves élmények után még sokkal szebbnek látom majd a világot onnan fentről, mint idejövetelemkor. Targonski Rózsa: GENFI PLATÁNOK. . . Genfi platánok, büszke fák kik álltok a tóparton szemben a havasokkal mögöttetek palotasorral egyenesen és fegyelmezetten mint sorakozón a katonák oly szépek vagytok, genfi platánok! Ágaitok ma még kopáran, téliálomra nyirottan merednek égnek mint csontos, kemény karok de már bennük feszül az Ígéret a nyárra, zöld lombsátorra mely ráborul majd sétányra-tóra hol pavilonok szines lámpái villognak nyüzsgő turisták kamerája kattog megörökítve a tavon sikló sok vitorlást...havas csúcsokat, s zöld pompátokat genfi platánok! 16
