Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
Az utunk oregoni szakasza gyönyörű volt. A kéklő ködön át messziről kimagaslik a Portland közelében lévő, közel 12 ezer láb magas, örökhósapkás Mount Hood, egy kupalaku vulkánikus képződmény, amelyet az egész vidék ural. Ha lehet geológiai logikátlanságról beszélni, akkor ez a dimbek-dorabok közül szfinx-szerüen kimagasló hegy-tünemény--az. Egy, a környezetéhez viszonyítva aránytálán dimenziókban "méretezett" földtani alkotás, amely azonban fenségével úgy magára vonja a figyelmet, hogy a táj diszharmóniáját senki meg sem látja. Portland gyönyörű fekvésű város, sok tekintetben emlékeztet Budapestre. Neki is van "Dunája," a Willamette, amely elválasztja a hegyen épült "Budát" "Pesttől." A két városrészt^itt is gyönyörű hidak kötik össze. A különbség csak az, hogy a Willamette, itt a Columbiatorkolat közelében nagy tengerjáró hajókat is befogad, "Buda" pedig sokkal meredekebb hegyre épült, mint a^miénk s a gyönyörű, lépcsőzetesen rendezett házsorok fölött fenyőerdő koronázza a hegytetőt! Természetesen a közel félmilliós városnak nincs a budapestihez hasonló történelmi patinája, hisz még fiatal, csak mintegy 130 éves település, de éppen fiatalos üdesége, utcáinak, csinos házainak kényes tisztasága, század eleji barokk és jelenkori modern középületeinek szépsége, a Csendes-óceán felől /100 mérf./ áramló,fenyveseken keresztül megszűrt balzsamos levegője—felér minden romantikus emlékű panorámával. A vizeséses, sziklás hegyekkel szegélyezett Columbia völgye vetekszik a világhirü Rajna-menti partvidékkel, ha nem múlja azt is felül szépségekben! Nem csoda, ha a "rózsák városának" is nevezett Portland féltve őrzi kertváros jellegét, ideális környezetének tisztaságát s nem^ad olyan ipartelepek létesítésére engedélyt, amelyeknek a termelése viz- és levegő szennyezéssel jár. Külön élmény a Columbiáról a városba be-belátogató sirályok megjelenése a villanypóznák tetején, ami náluk tisztán szórakozásszámba megy, mert Portlandon nem talál morzsát sem az utcán, sem az udvaron sem sirály, sem veréb. Az ideális környezetnek a lakosság esztétikai érzékét kifejlesztő kétségtelen hatásán kívül, az idő rövidsége miatt nem tehettem társadalmi-lélektani szempontból is megfigyeléseket, ' hisz alig volt alkalmam törzslakókkal közvetlenül érintkezni. Annyit azonban mondhatok, hogy annyi mosolygó arcot és üdvözlő készséget nem láttam, tapasztaltam sehol az idegenben, mint itt az utcán járó-kelők között. Igaz, azt is számításba kell vennem a sétaközben nyert benyomásaim összegezésekor, ^hogy a kalauzom egy feketeszemü, közel három éves fiúcska volt, vállig érő, hosszú szőke hajjal, Tasika, az unokám, aki mellett nem tudott senki elmenni a szeretet gyöngéd mosolya nélkül. Sokan nem is tudták megállni, hogy ne szóljanak hozzá egr-két kedves szót, amire, sorry, nem kaptak feleletet: Sharon Heath fiának az anyanyelve—magyar! Sharon Heath, az amerikai lány megszeretett egy magyar fiút, hozzáment feleségül, vele ment s megszerette Erdélyt és Magyarországot, fáradságos önképzéssel megtanult magyarul, két fiat szült s azokat magyar dallal altatja és ébreszti s a magyar mesék világában bomlik ki két kis magyar lélek az amerikai Portland, Oregon egyik gyermekszobájában. Pár évvel ezelőtt valaki az ITT-OTT-ban kérdést szegezett nekem egy cikkemmel kapcsolatban,^ hogy szép, szép, de mondjam meg hogyan lehet egy idegen világ kellős közepén megmaradni magyarnak. Erre a 15
