Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám

A pilóta barátom hangszórón bejelenti, hogy most a hegyek fe­lett huzunk át s a géppel felemelkedik 39 ezer lábnyira. Mikor be­széltem vele, megkérdeztem, milyen magasan fogunk repülni? 33 ezer lábat mondott. Abból, hogy most 39 ezerre megy fel azt következtet­tem, hogy a mindenkori felszintól számított 33 ezer láb relativ ma­gasságot tartja, tehát akkor most 6 ezer láb magas hegység teteje fölött huzunk át. Ez nagyon tetszett nekem: 13 kilométer magasság­ból nézni—lefelé! Isteni perspektíva!--de nem is olyan közönséges olimouszi, ha­nem igazi isteni távlati kép...Vajon ezt is meg lehet szokni? A gyakori látás ezt is unalmassá teszi, mint ott íent a földi élet útjait? Valószinü, mert utitársaink közül senkinek sem tűnhet fen­ségesnek az amit én annak látok és érzek, mert hol rádiót hallgat­nak, mint lent a földön, hol kártyáznak, olvasnak, politizálnak, mint lent a földön, de nem meditál senkisem mint én. ügy látszik az élet közembere csak használja, de értékelni nem tudja a techinkai kültura vívmányait: készen kapta, mint a ruháját, beleszületett el­adott fényűző világba s igényt tart még nagyobb fényűzésre és még nagyobb kényelemre. Hogy milyen káprázatos fejlődési folyamat zaj­lott le az elméleti és gyakorlati technikai élet vonalán, amig Blériot szitakötője a La Manche-csatorna korszaknyitó átrepülésétől eljutott egy félszázad alatt ide az utasszállitógép mostani megtes­tesüléséig, azt csak az tudja lemérni, értékelni^ és megbecsülni, akinek van történelmi szemlélete és összehasonlitó érdeklődése. A nagy szellemek árnyát idézem hát magam mellé utitársul: New­tont, hogy élvezze a reakciós és gravitációs törvényeinek gyakor­lati alkalmazását; Madáchot, hogy küzdve küzdjön a Föld visszahívó szellemével és bizva bizzon a pilótában; Petőfit, akit már a Vác- Budapest közötti bumlin is "tenger kéj vett körül," merthát huszki­­lóméteres sebességgel "repült," mint a madár; hadd repüljön egy ki­csit gyorsabban s találjon a nagyobb kéjre nagyobb szavakat. Végül idézem Mózest, hogy innen fentrol ellenőrizze Genezisének hatnapos programját. Jó, jó, tudjuk, hogy nem hat nap, de ha hat milliárd év is, akkor is csodálatos, hogy az a plánéta ott lent alattunk mi mindent hordoz és rejt magában! Minden anyagot, arai az emberi találmány gya­korlati megvalósitásához nélkülözhetetlen. A repülőgép testéhet ott van az aluminium, a kerekekre a gumi, a sugárhajtású motorokhoz a niobium, a villanykörte izzószálaihoz a volfram, stb., száz- és százféle fontos fém, amikkel a Mózes listája kiegészitésre szorul. Nekem igy, elmélkedve telik kellemesen a repülés ideje, mások­nak másként. Talán csak egy közös érzésben vagyunk itt most ezen a gépen atyafiak s ez a bennünk lappangó, leplezett szorongás. Vala­hogy attól tartunk, hogy ezt a természetellenes állapotot, hogy erő­szakkal elszakadtunk tőle, Földanyánk esetleg megbosszulja s erő­szakkal visszahív a keblére, hisz mindenki tudja, hogy ilyesmi is előfordulhat. S ha az ateista Bertrand Russel teóriáját a vallásról, hogy annak alapja a haláltól való félelem, elfogadjuk, akkor egy kicsit most mindnyájan vallásosak vagyunk, legalábbis amig szeren­csésen landolunk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom