Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
Id. Éltető Lajos: ALLIANCE,’ OHIÓTÓL—PORTLAND, OREGONIG REPÜLŐGÉPEN A fenti cim valahogy úgy hangzik, mint valami^ fantasztikus technikai teljesitmény szenzációja, mint pl. Öt hét léghajón,Nyolcvan nap alatt a Föld körül, vagy Pekingtől Párizsig automobilon, stb., holott csak arról van szó, hogy én, aki szép hazámból lószekérrel indultam a világba, napi 50 km-es teljesitménnyely—'vonatra, hajóra való átszállással most elérkeztem kalandos utam "csúcspontjára," egy óránként 700 kra-rel "szárnyaló” amerikai utasgép ablaknelletti ülőhelyére és 10 km-es magasságból gyönyörködhetem az alattam—a viszonylagosság méreteiben—lassan kitáruló földrajzi tájegységekben. Gyönyörű élmény ez!—és sajnálom, hogy csak most, késón adtam rá a fejemet erre a vállalkozásra. De úgy áll a dolog, hogy^engem a repülőgéphez—a Blériot úttörő kisérleteinek lélekemelő élménye után—nagyon kellemetlen emlékek fűznek. Az első világháborúban egy légelháritó üteg megfigyelőjeként szolgáltam a Piavenál s az offenziva alatt 17 repülőgép lelövésének voltam szemtanúja a Monte Cucco-i 300-as magaslaton. ^A lelőtt 17 gépből 15 a mienk volt, csupán két ellenséges gépet lőttünk le az izgalmas légi harcban. Az ott bevetett angol gépeknek már olyan gyorsulási fölényük volt, hogy csak úgy játszadoztak a mi zsenge gépeinkkel, mint a vércse a galambbal. En lentről sokszor jobban Láttam a gépeink veszélyes helyzetét, mint maguk a pilóták odafent 3 tudtam, hogy egy géppuskasorozat után /néha csak ^-5 lövés/, robbanás, füst, egy fekete tömeg zuhanása s a vászonszámyak darabjainak órákig tartó lebegése következik. A vadászgépekkel még nem volt rádió összeköttetésünk, csupán a tüzérségi belövéseket korrigáló megfigyelő gépeink voltak morsejeles rádióval felszerelve, de u ia még csak kezdetleges, egyenlőtlen hangmagassággal vinnyogó készülék volt. Ott ismertem meg a repülőgép első, komoly funkcióját, nint modem harci eszközt, amely ha fenn a levegőben a másikkal párbajozik, vagy hogyha a rajvonalat gépfegyvertüz alá veszi—elvégre láboru van—, hősies cselekedetet végez; le a kalappal! Ellenben unikor Motta di Livenzától elindult a szabadságos- és betegszállitó vonatunk s ezt a védelem nélküli szerelvényt egy angol gép tűz alá fette, ^halálát okozva sok boldogan hazainduló katonának, akkor már i repülő a közönséges gyilkolás rafinált eszközévé, a pilóta pedig jrkölcstelen, gyáva gyilkossá degradálódott a szememben. Pedighát hol volt ez még attól az iszonyú emberirtástól, amit a msodik világháború tömegbombázásai okoztak a védtelen polgári lakosság körében!—A géprajok morajlásának még az emlékétől is borsódzik a hátunk s a süvöltve becsapódó bombák detonációjától mintha lég most is remegne a föld a lábunk alatt s a döngve-dübörögve öszszeomló házak romjai alól mintha most is hallanánk a segitségkérők sikolyát. ^Utána pcr-és füstfelleg alatt csendbedermedt . iszonyat: lalal, halál mindenütt, zokogás és temetés...A repülő-technika vivaánya! „ Nem csoda, ha nem tudtam soha többé megszabadulni a borzalmas dók motorzugasos,' robbanásos emlékétől s a felettem békésen elhúzó tasgépekre sem tudtam, az azokat megillető tisztelettel, pillanást vetni. 12
